Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
AZ 186P-AS ALFÖLDI PAIIASZTMOZGALOM 653 segítette a kiegyezés elleni radikális népmozgalom kialakulását és megerősödését, Perczeit viszont azért nem támogatták, mert a nép ellene fordult, s ezzel le kellett volna mondaniok a parasztság megnyeréséről, s éppen e cél elérése érdekében nem azért figyelmeztették Perczeit, mert nem értettek vele egyet, hanem azért, mert tovább élezte azokat az ellentéteket, amelyeknek a Balközép tompításán, megszüntetésén fáradozott. A Hon írja : ,,Az egekre kérjük, ne menjen ez úton tovább, mert ha ily láz harapódzik el az egész nemzet idegein, akkor nem szükség a végzetnek ellenséget küldeni ránk, elemészt jük mi magunk is magunkat."131 A Balközép 1866-os politikájában — amikor egyrészről a parasztmozgalmak elszigeteltek voltak, másrészt a középbirtokosság egy részében is feléledtek a függetlenségi hagyományok s a Balközép képviselőköre a szélsőbal rovására a kiegyezési tárgyalások időszakában csökkent — a 48-as közjogi programnak a középbirtokosság megnyerése, a vezetőszerep megragadása volt a főcélja. 1868 tavaszán viszont, a kiegyezés megkötése után s a függetlenségi mozgalom különböző formában jelentkező megerősödése idején a bihari pontoknak s a balközépi demokrata-körök szervezésének főcélja a kiegyezésellenes népi mozgalom leszerelése volt. A Balközép tehát ún. 48-asságával lényegében azt védte és azt igyekezett megszilárdítani, amit pl. a bihari pontok kiadásával formailag támadott; a kiegyezési rendszert. Ugyanakkor a Deák-párttal szemben a középbirtokosok körében úgy próbálta eddigi befolyását megőrizni, hogy mindig élesen elkülönítette magát a szélsőbal programjától, módszereitől. A Balközép ismertetett két célkitűzése tehát általában együtt jelentkezett, de a társadalmi és politikai helyzetnek megfelelően időnként egyik vagy másik került előtérbe s mindkettőt a 48-as alkotmány visszaállításának látszólagos követelésével akarta elérni. Az eddigiekben láttuk már a Szélsőbal és az Asztalos-mozgalom kapcsolatát, utaltunk arra, hogy a Szélsőbal a köztük levő különbségek ellenére 1868 április közepéig támogatta az alföldi parasztmozgalmat, — bár agrárprogramja nem volt s nem tette magáévá a parasztság legelőosztással kapcsolatos követeléseit sem — kiegyezés elleni harcába bevonta a legszélesebb néprétegeket, s programjában társadalmi célkitűzések is szerepeltek. Ez adott súlyt, tekintélyt országos politikájának is. A félegyházi események után azonban a Szélsőbal hátat fordított a mozgalomnak, elejtette a parasztság valamennyi társadalmi követelését, az egyik Deák-párti újságíró szerint megijedt azoktól a szellemektől, amelyeket felidézett. De azért, hogy tömegeit megtartsa, a polgári szabadságjogok alapján helytelenítette a kormány eljárását a mozgalommal s Asztalos személyével kapcsolatban.132 Ezért a húsvéti események után úgy akart véget vetni a parasztmozgalmaknak, hogy most már tisztán közjogi programja támogatásához minél szélesebb rétegeket megtartson. 1868 áprilisa után a Szélsőbal e felemás politikájának kialakulását, a parasztmozgalmaktól való félelme mellett elősegítette az is, hogy egyrészt a néptömegeket is irányítása alatt akarta tartani, másrészt képviselőinek egy része az Asztalos-mozgalom korábbi támogatása miatt a Balközéphez akart csatlakozni. A párt természetesen ezt is meg akarta akadályozni. Ezért egyrészt a nép megtartása érdekében a kormánynak a mozgalommal kap-131 A Hon, 1868. ápr. 2. 132 M. U. 1868. júl. 10. 10*
