Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
652 PÖLÖSKEI FERENC ellen megjelent cikke is12 6 — bár a kiegyezési rendszer megváltoztatása érdekében helytelenítette a vidéki demokrata-körök munkásságát, s attól félt, hogy társadalmi harcuk megbontja s gyengíti az erősnek s szélesnek vélt kiegyezésellenes tábor erejét — bár éppen a társadalmi harc háttérbe szorítása érdekében nem követelt megtorló intézkedéseket a demokrata-körökkel szemben, mégis a Balközépnek ezt a csoportját erősítette. A Balközép lapjai a Szélsőbalt is állandóan támadták a parasztsággal kialakított kapcsolatai miatt, többször figyelmeztették főleg az alföldi demokrata-körök fejlődési irányának és Asztalos tevékenységének veszélyességére. Az Alföld c. lap írja : „Igen könnyű, különösen az általános méltó elégedetlenség idejében a kedélyeket felzaklatni, de sokkal nehezebb azokat lecsillapítani. A tűz egy szikrából keletkezik, de hamar terjed s hatalmassá, lánggá válva egész városokat hamvaszt el. A szikrát egy lábtapodással megsemmisíthetjük, de a tűzvészt a legmegfeszítettebb erőkkel sem bírjuk gyakran eloltani, kivált ha kedvezőtlen szél járul a katasztrófához."127 A Balközép azonban nem elégedett meg az Asztalos-mozgalom elleni nyílt támadással, egyik, jelentősebb részének az volt a célja, hogy más tartalmat adjon a meglevő demokrata-köröknek, s emellett újak szervezésével, az országos demokrata-köri mozgalom megnyerésével tömegbázisát szélesítse, ugyanakkor elvágja a Szélsőbal és a néptömegek kapcsolatát. Ezért adta ki 1868. március 17-én a bihari pontokat, amelyekben a delegáció, a közös minisztérium megszüntetését, magyar hadsereg felállítását követelte.128 Ezért alakította meg Pesten a baloldali kört, amelynek azt a feladatot adta, hogy irányítsa a Balközéphez csatlakozó vidéki egyesületek, szervezetek munkáját. Míg a Deák-párt a szabadelvű, egyenlőségi stb. egyesületekben a vagyonosabb rétegeket szervezte a parasztmozgalommal szemben, addig a Balközép a radikális népmozgalmakat leszerelő funkciójának előtérbe kerülése és tömegbefolyásának erősítése miatt a társadalom alsóbb rétegeit gyűjtötte maga köré, de úgy akarta megnyerni a parasztságot, hogy társadalmi követeléseinek letompításával megtartsa és növelje befolyását a középbirtokosok körében is. Ebből az ellentmondásból következett a Balközép kétirányú, a Szélsőbal és a Deák-párt ellen folytatott küzdelme, de ahogyan Jókai is beismeri egyik cikkében, nehezebb volt ezt a támadás fő iránya, a baloldal ellen folytatnia.129 Ebből az ellentmondásból magyarázható a Balközépnek a Kossuth—Perczelvitában elfoglalt álláspontja. Perczel Mór 1867 nyarán hazatért az emigrációból. A honvédgyűlésen 1868. március 29-én, a függetlenségi mozgalom fellendülése idején tartott Kossuth-ellenes beszédével az volt a célja, hogy a Kossuthhoz ragaszkodó néptömegeket, a honvédegyletekbe tömörült 48-as honvédeket mint a magyar szabadságharc volt tábornoka maga mögé állítsa.130 Terve azonban nem sikerült, sőt az a vita, amely e beszéd nyomán Perczel és Kossuth neve alatt, lényegében azonban a kiegyezés és a nemzeti függetlenség körül folyt, erősítette a kiegyezésellenes áradatot. A honvédegyletek zöme bizalmatlanságát nyilvánította Perczelnek. A Balközép vezetői nyíltan sem Kossuth sem Perczel mellé nem álltak. Kossuthot azért hibáztatták, mert 126 A Hon, 1868. márc. 14. 127 Alföld, 1868. márc. 17. 128 Hazánk, 1868. márc. 20. 129 A Hon, 1868. febr. 2. 130 Századunk, 1868. ápr. 2.
