Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
\ AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 649» III. Az Asztalos-mozgalom bukása s a mozgalom történeti jelentősége A kormány kezdettől nem jó szemmel nézte a Szélsőbal kiegyezésellenes akcióit s a demokrata-körök alakulását, de altkor indította meg ellenük az általános támadást, amikor Asztalos széleskörű munkája nyomán új tartalommal teltek meg a demokrata-körök szervezeti formái. Ez a támadás több síkon folyt, de a demokrata-körök ellenpólusaként szervezett Deák-köröknek, katolikus egyleteknek, a Szélsőbal, főleg azonban Asztalos tevékenysége, jelleme elleni támadásoknak célja egyformán a kiegyezési rendszer ellen kerekedő lavina s ezen belül elsősorban az Asztalos-mozgalom megállítása, elfojtása volt. A mozgalom megindulásának vizsgálatakor láttuk, hogy a kecskeméti városi vezetőség s a kormány már 1867 december végén együttes erővel lépett fel Asztalos proklamációi és demokrata-kör szervezési munkájával szemben. Ez a közös támadásuk a mozgalom kiszélesedésével párhuzamosan erősödött. Márciusban a kecskeméti tanács Asztalost az 1848 : XVIII. tc. alapján sajtóvétséggel, proklamációi és beszédei miatt pedig izgató tevékenységgel s a városi elöljáróság sértegetésével vádolta. Ezzel egyidőben támadták Asztalos jellemét, hazafiságát is. Ezzel az volt a céljuk, hogy lerombolják népszerűségét, elvágják a demokrata-körökbe tömörült szegényparasztsággal kialakított kapcsolatait, vagyis megfosszák vezetőjétől a parasztmozgalmat. Ebben látták a Szélsőbaltól elvált mozgalom megállításának olyan lehetőségét, amelynek sikere esetén nem kerülne sor összeütközésre a parasztsággal. Ezért április elején Madarassy László törvényszéki elnök Asztalos ellen írt proklamációját terjesztették az Alföldön, közölték a Deák-párt és Balközép lapjai is. „Óvakodjatok az árulóktól — kezdődik a kiáltvány —, óvakodjatok az olyan emberektől, akiknek jelleme bemocskolt, kiknek múltjuk tele van bűnfeketeséggel."112 Ezután Madarassy a fentebbi cél érdekében a legképtelenebb vádakat szórta Asztalos ellen. Madarassy és a városi vezetőség reményei azonban nem váltak valóra, e vádak nem találtak talajra az alföldi parasztságban. Pár nappal Madarassy kiáltványának megjelenése után Asztalos népgyűlésen válaszolt az ellene szórt rágalmakra, s ezután tekintélye még inkább növekedett. Világosan mutatják ezt az alföldi városok szegényparasztságának húsvéti mozgalmai. A kecskeméti tanács e meghiusult kísérlete után Asztalos azonnali elfogatását kérte a kormánytól, s erre legalkalmasabbnak félegyházi tartózkodását tartotta, mert ott hiányoztak szerinte az Asztalossal teljesen összeforrott, kecskeméti szegényparaszti tömegek. A kecskeméti elöljáróságéval egyidejűleg határozottabb formát öltött a kormány támadása is. A belügyminiszter márciusban a demokrata-körök minden irányú munkásságáról jelentést kért a főispánoktól,11 3 ugyanakkor megtiltotta új körök alakulását.11 4 A minisztertanács 1868. március 3-i ülése nem fogadta el a pesti demokrata-kör alapszabályait sem. Az alapszabályok visszautasításának indokolásából kitűnik, hogy a kormány nem annyira a pesti kör tevékenységétől, hanem elsősorban attól félt, hogy a nyomában alakuló vidéki körök — a kecskemétihez hasonlóan — a szegényparasztság társadalmi harcának is szervezeti formáivá válnak. A minisztertanács jegyző-112 Hírmondó, 1868. ápr. 12. 113 O. L. BM. ein. 1868 - IV - E - 764. 114 Sz. Á. L. Közgy. ír. 1868. márc. 8. 142. sz.
