Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 65 szaporodott teher elviselésére az állomány képes nem leend, annak az álladalom hitelt s ennél fogva biztos sikert szerezni nem foghat, maga a kárpótlás egy soha be nem váltható Ígéretté, káros illusióvá válik, mely hazánk öszves pénzügyét tönkre tenné, az adott legszentebb igéret be nem válthatása által az álladalom hitelét hosszú évek sora alatt helyre nem hozhatólag megingatná, magánosok vagyoni, ennélfogva hazánk nemzetgazdasági viszonyait is felettébb károsan megzavarná«. S az indoklás befejezésében ismét hangsúlyozta Duschek, hogy »ha a kárpótlási kötelezettség még szélesebb alapokra terjesztetik«, úgy az állam vagy »tönkreteszi pénzügyét«, vagy olyan alacsony kárpótlást adhat csupán, hogy »üres szóvá tevén azt, a volt birtokosok erányába szándékosan megtöri törvényeiben adott szent igéretét«.210 Tudva azt, hogy az országgyűlés az úrbéri és a kártalanítási törvényjavaslatot most is, mint szeptemberben, együtt kívánta tárgyalni, nem nyílt felhívás volt-e ez az indoklás a képviselőház kártalanítást sürgető birtokos nemesi többségéhez, hogy az itt szájába adott érvekkel harcoljon az állami megváltás ellen? Nem, Szemere minisztériumában a jobbágyfelszabadítás lényeges továbbfejlesztésének a becsületes Vukovicson kívül nem volt komoly támasza, s hogy a törvényjavaslat mégis jelentős mértékben túlment a kormány és az országgyűlés többsége által elegendőnek tartott határon, annak oka a korábban vázolt parasztmozgalmak nyomán támadt aggodalom mellett elsősorban az úrbéri bizottság baloldali tagjainak erőfeszítéseiben kereshető. Vukovics külön is kiemeli, hogy pl. Somogyi Antal hogyan fenyegetőzött a Radical Párt nevében, hogyan követelt a kormánytól »radicalabb irányú cselekvést«, s hogyan erőltette Szacsvayval együtt már említett egyezményi bíróság ügyét.211 De nem kétséges, hogy Kállay Ödön, vagy az őszi képviselőházi harcokban vezérszerepet játszó Halász Boldizsár is az állami megváltás elvének következetes érvényesítéséért harcolt s a bizottságon belüli többség kialakítását a baloldal számára lehetővé tette az ebben a kérdésben szintén radikálisnak számító Nagy Károly és Toper ezer Ödön állásfoglalása. A törvényjavaslat sorsa Az egyébként is elkésett úrbéri törvényjavaslat sorsának további alakulására az előkészítő viták során kialakult két álláspont nyomta rá a bélyegét. A baloldal mindannyiszor sürgette napirendre tűzését, valahányszor az egyre romló viszonyok között kilátás nyílott az országgyűlés munkájának megkezdésére, a kormány viszont mindannyiszor elodázta a tárgyalások megkezdését. Szacsvay Imre már a július 1-i zárt ülésen követelte a javaslat azonnali napirendre tűzését, »azon nézetből indulván ki, hogy a népet még nagyobb erőfeszítésre kellene buzdítani«, ugyanebben a kérdésben Madarász József is »szorongatta a kormányt az ügy felvétele miatt«,21 2 az országgyűlés munkáját azonban a katonai helyzet alakulása miatt nem lehetett megkezdeni. Július 20-án a képviselőház első szegedi zárt ülésében maga Vukovics javasolta, hogy a képviselőház elsőnek »az úrbéri maradványok eltörlését szabályozó törvényt« tűzze napirendjére. Szemere a javaslat ellen foglalt állást. »Ismerem a népet — mondta —, az a súlyos áldozatért, melyet a haza 210 L. Beér J.—Csizmadia A. i. m. 874. s köv. 1. 211 L. Vukovics emlékiratai, 515. 1. 212 L. Beér J.— Csizmadia A. i. m. 547. 1. és Vukovics emlékiratai 507. 1. 5 Századok
