Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4

66 BAB,TA ISTVÁN tőle kiván, jutalmat vár ugyan, de nem követeli.« S a parasztság magatartását alapjában hibásan értékelő megnyilatkozással együtt bedobta Szemere a vitába azt az érvet is, amely hallgatólagosan már a megalakulás óta befolyásolhatta az új minisztérium parasztpolitikáját és amelyet Duschek említett nézetei mellett a legjobban fel lehetett használni a képviselőház tagjainak befolyásolására : az ti., hogy tekintettel kell lennünk Európára is, »mely bennünket avval kezd vádolni, hogy a communismust akarjuk behozni«.213 Ha ismerjük azokat a kétségbeesett erőfeszítéseket, amelyekkel a magyar kormány nyugati képviselői különösen a Függetlenségi Nyilatkozat óta igyekeztek minél kevésbé radikális színben feltüntetni a magyarországi változásokat, akkor el tudjuk azt is képzelni, hogy a kormány egyéb okok mellett valóban a nyugati polgári Európára való tekintettel is igyekezett elodázni, későbbre halasztani a tulajdonviszonyok újabb megzavarását jelentő törvényjavaslat tárgyalását. Szegeden a július 21-i első nyilvános képviselőházi ülést követően teljes egy hétig nem volt ülés, a képviselők néhány zárt tanácskozásban folytattak szenvedélyes vitákat Görgey fővezérsége és a készülő nemzetiségi törvényjavaslat körül. Július 28-án ült össze újból a képviselőház nyilvános ülésre, s ezen Szemere miniszterelnök beterjesztette a nemzetiségi törvényjavaslatot.214 A javaslat körül éles vita támadt : a képviselők egy része a formák betartását követelte és az kívánta, hogy határozathozatal előtt nyomassák ki a javaslatot. Ezt követelte Madarász József is azzal az indoklással, hogy a haza közvéleményének megkérdezése nélkül nem lehet dönteni ebben az alapvetően fontos kérdésben. »Ha Önök szükségesnek látják a hazát nemzetiségi béke által fenntartani — tette fel a kérdést Madarász József —, akkor hol maradtak azon még el nem törlött hűbérségi viszonyok ?« S követelte, hogy a hűbéri maradványokat eltörlő törvényjavaslatokat vegyék előbb 213

Hunfalvy Pál visszaemlékezései nyomán közli Beér J.—Csizmadia A. i. m. 650.1. — Érdekes módon a kormány hivatalos lapja, a Közlöny éppen az ülés másnapján közöl erről a tárgyról hosszabb fejtegetést. Írója elmondja benne, hogy az az Európa, amely korábban rokonszenvvel kisérte a magyar mozgalmakat, a cári intervenció óta közönyösen nézi sorsunkat, pedig a cári terjeszkedés a nyugati országok érdekeit is fenyegeti. »Egy terjedő eszme van — írja a Közlöny —, melly az orosz kancsukánál inkább megrendité Európa hatalmait : ez a communizmus.« Aztán hosszasan bizonygatja, hogy a franciaországi kommunisták rokonszenve hányunkban még nem jelenti azt, hogy Magyarországon talaja lenne a kommunizmusnak. Európának tisztában kellene lenni azzal, hogy »nálunk a communisticai izgatásoknak nincsen tere — írja a cikkíró — , hazánknak nincsen annyi proletariusa, amennyi száz hold pusztán heverő földje«. Nincsen nálunk heverő kéz sem annyi, hogy az ország iparosodása után mind munkát ne találna, »mindezeken felül nálunk az úrbéri viszonyok megszűntével a nép általánosan olly tehetős birtokossá vált, hogy a földbirtok vágva a világért sem fogja megzavarni álladalmunk nyugalmát, egyébiránt is azon földet, mellvet a nép Isten és a magyar szabadságharc kegyelméből ma szent tulajdonának vallhat, a proletariusok parányi töredéke ki nem fogja ragadni a millió karú nép kezei közül.« »így értsen minket Európa — fejeződik be az idillikus cikk —, és akkor látni fogja szörnyű tévedését.« 214

Szemere javaslata valójában nem volt- törvényjavaslat ; maga hangsúlyozta a benyújtáskor elmondott beszédében, hogy nem törvényjavaslatot nyújt be, hanem csupán elveket fogalmazott meg, amelyek elfogadásával a képviselőház a nemzetiségek és Európa felé ünnepélyes deklarációt tehet s amelyek a törvényes rendezésig a kormánynak alapul szolgálhatnak a sürgős intézkedések megtételéhez (Közlöny, júl. 29. sz.). Formailag tehát csak képviselőházi határozat született júl. 28-án a nemzetiségek ügyében, a történetírás és a közvélemény azonban törvényként emlegeti ezt a határozatot s ígv sorolta be Beér J.—Csizmadia A. i. kiadvánva is a magyar törvénvtárba 1849 : УШ. sz. alatt (868. s köv. 1.).