Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
630 PÖLÖSKEI FERENC tömegek rovására tovább bővítették az osztrák adórendszert. Bevezették a húsfogyasztási adót, megszigorították a dohány-monopóliumot, módosították,, illetve emelték a ház- és közadókat, személykereseti adót, növelték a pótadókat (rendkívüli hadipótlék, országos pótlék és földtehermentesítési pótlék).4 3 Az alföldi városok tanácsai bebizonyították, hogy megérdemelték a kormány előzetes bizalmát, mindenütt nagy lendülettel kezdtek a kiegyezési rendszer megszilárdításához, de újonnan nyert jogaikat politikai és gazdasági hatalmuk további kiszélesítésére is felhasználták. Az adóhivatalok személyzetének gyarapítása után 1867 második felétől mindenütt megindultak a foglalások, árverezések, sőt egy-két helyről, mint pl. Kiskunfélegyházáról katonai executio vitt el 1867 októberében több mint 36 000 forintot. A kiegyezés utáni időben azonban az adóhátralékok beszedésének fő módszere a tanács által irányított végrehajtás volt. Kúnszentmiklósról írták : „Az adó executio két hét óta nyakunkon van, nem ugyan régi mód szerint a katonaság, hanem egy adótiszt Szegedről, ki egy városi szolgával és egy városi tanácsnokkal házról-házra járván, beszélni ugyan nem sokat beszél, hanem inkább ír, felírja amit talál a házban, a kakukkos órától kezdve egész a szalmatakaró lepedőig."4 4 Kecskeméten 1868 végéig 1 millió forint összegű végrehajtásra került sor. Halasról írták a Magyar Újság szerkesztőségéhez : „Örökös hatósági zaklatás alatt élünk, egyik házba adóhátralék miatt a foglaló, másikba a lefoglalt tárgyak licitálását teljesítő bizottságok mentek."4 5 Szegeden már 5—10 forintnyi adóhátralék és lakbérköltség miatt is árverezett a tanács. Az árverési értesítés magában foglalta azt is, hogy „a zálogtárgy nagyobb ígéretek hiányában becsáron alul is elárvereztetni fog".4 6 A hátralékosoknak kellett kifizetniök az árverési költségeket is. A kiegyezés után az osztrák kormánykörökben még élt a porosz revans gondolata, emellett a várható népi mozgalmak miatt sem csökkentették a katonaság létszámát, sőt a honvédelmi miniszter az 1867. november 25-én kiadott újoncozási törvényben három korosztály, az 1845-, 46- és 47-ben született férfiak összeírását rendelte el. A törvény értelmében Magyarországnak és Erdélynek 38 000 katonát kellett kiállítaniok. A katonaállítás kötelezettsége mellett nem csökkent a katonai beszállásolás sem, sőt a vasút- és „hadútba" eső városokban, pl. Kecskeméten a 38. gyalogezred hadfogadójának odahelyezésével növekedett.4 7 A kecskeméti városi tanács azonban új beszállásolási rendszert dolgozott ki, amellyel a megnövekedett terheket a szegényebb néprétegekre hárította. Az új rendelet a lakosságot vagyoni alapon három csoportba osztotta. A 100 holdon felüli birtokosokat mind az első csoportba sorolta, nekik három katonát kellett beszállásolniok, míg a III. csoportba tartozó „csekélyebb vagyonú birtokosok s házatlan zselléreknek" egy katona eltartásáról kellett gondoskodniok.48 Hasonló aránytalanságokkal találkozunk a lovak elhelyezésénél is. Mindez segítette azoknak az illúzióknak a szétfoszlását, amelyeket a Deák-párti lapok, képviselők nyilatkozatai itt-ott kiváltottak, s a parasztság 43 Magyar Kir. Miniszterelnökség. 1888 — III — 420. 44 A Nép Zászlója, 1868. jan. 4. 45 Magvar Újság (M. U.), 1868. ápr. 2. 46 Sz. A. L. Kapitányi Ir. 1868. febr. 22. 282. sz. " K. A. L. Kecsk. Közgy. jkv. 1868. febr. 24. 7. sz. 48 Sz. H. 1867. máj. 9.
