Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617

AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 625» A félegyházi szegényparasztság tehát már a kiegyezés előtt megszerveződött a pusztakereső mozgalomban és a tanács elleni harca komoly hagyományokat őrzött. Ez a küzdelem a kiegyezés megkötése után is tovább folytatódott, új színekkel gazdagodott, amikor elszakadt Hrabovszkytól és az Asztalos-mozgalomhoz csatlakozott. A kiegyezés előtti időszakban a legelőfelosztás demokratikus megoldásáért folytatott szegényparaszti harc Nagykőrösön is 1866-ban érte el csúcspontját. A nagykőrösi városi tanácsnak azonban a legelőelosztási előmunkálatokat végző 30-as bizottmány létrehozásával sikerült a kisebb birtokosok bizalmát megnyernie s ezzel megosztania a tanács ellen küzdő parasztság erejét.30

De a földnélküli parasztság az abszolutizmus rendszerét támogató városi tanács egyetlen intézkedésében sem bízott már. Eöldet csak a 48-at továbbfejlesztő független Magyarország megvalósításától várt. Ezért rajongó Kossuth-váróvá lett, s egyszerre küzdött a városi tanács és a Habsburgok ellen. A Helytartótanács elnöksége 1866 nyarán — amikor az emigráció szervezkedésének hatására megélénkült a nagykőrösi földnélküli parasztság demokratikus és függetlenségi mozgalma — figyelmeztette Pest megye főispáni helytartóját a nagykőrösi szervezkedésre, amelynek Szabó János volt a vezetője.31 Kossuth neve, a független Magyarország jelszava mögé felsorakozott földnélküli parasztság maradt a leghívebb a 48-as zászlóhoz a kiegyezés után, a nagykőrösi parasztmozgalom belső tisztulása után, 1868 tavaszán is. A hódmezővásárhelyi szegényparasztság szintén Kossuth hazajövetelétől, ,,a forradalmi bizottság" működésétől várta felszabadulását az abszolutizmus és a városi elöljáróság uralma alól.3

2

A porosz—osztrák háború idején a Habsburgok elleni harcra felszólító kiáltványok terjedtek el a városban, s a városhoz tartozó pusztákon és falvakban. Az egyik kiáltványból világosan látszik, hogy bíztak a poroszok győzelmében, s ettől az ország felszabadulását, a demokratikus városi közigazgatás megvalósítását, az adóterhek csökkentését várták. „Ébredj magyar, nagyon itt az ideje. Nem leszel szabad soha, ha azért áldozni nem akarsz. Rajta, üsd az ügyvédeket, az adóhivatalnokokat és minden huza-vonó gazembereket!"33

A kiáltványokat a falakra ragasztották, de a főszolgabíró jelentése szerint tartalmukat szóban is terjesztették. A mozgalom gyors terjedését és nagyságát mutatja, hogy az elöljáróság megtiltotta a csoportosulást, ugyanakkor felhívásokat tett közzé, amelyekben a város vagyonosabb rétegeit a mozgalommal szembeni összefogásra hívta fel. A parasztság harckészsége mellett azonban az az illúzió is megmutatkozott itt, amelynek a paraszti harc gyors fellendülésében nagy szerepe volt : feltétlen hit a porosz segítségben és Kossuth visszajövetelében. Az egyik kiáltvány szerzője írta : „Nekem múlhatatlanul sietnem kell Kossuth apánk elébe, aki is a határ felé nyomuló poroszokkal közelget felszabadításunkra." A porosz segítség reményének szétfoszlása s a magyar légió feloszlatása után átmenetileg Hódmezővásárhelyen is visszaesett a parasztság nemzeti és demokratikus harca, de még 1866 végén a demokratikus feladatokra koncentrálódva, az eddigieket jóval felülmúló méretekben bontakozott ki ismét. 30

K. Á. L. Nagyk. Tgy. jkv. 1866. jún. 14. 190. sz. 31

O. L. Vht. ein. 1866 — IVa — 4452. 32

Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Bpest, 1900. 295. 1. 33

O. L. Vht. ein. 1866 - IVa — 4219.