Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591
598 M ÉKEI GYULA Korszerű módszerekkel folytatott árutermelés Az előző időszak néhány korszerű üzeméhez képest az 1815 utáni hosszú, békés időszakban, amely csak lassú felhalmozást biztosított, és még ennek ütemét is fékezte a gyarmati függés, ekkor összehasonlíthatatlanul nagyobbszámú — bár az összes birtokok számához viszonyítva kevés — üzem lépett a tőkés termelés felé vezető útra. Ez a körülmény szintén a feudális termelés mélyreható válságának fokozódó elmélyülésére vallott. Ennek hatására ugyanis aki csak tehette, áttért a korszerű gazdálkodásra. Hogy csupán aránylag kisszámú üzemnek volt erre módja, annak gyarmati helyzetünk volt az oka. A korszerű gazdálkodásra áttért üzemek nagyjából két típusba sorolhatók. Az egyik típusba tartoztak a robotra alapozott majorsági nagyüzemből a tőkés gazdaságba vezető átmenet olyan fokán álló üzemek, amelyek túlnyomórészt még (úrbéres és majorsági) roboterő vei termeltettek, de emellett kisebb-nagyobb mértékben már bérmunkát is alkalmaztak. Ezek voltak többségben. A másik típusba sorolható az a néhány üzem, amelyben a bérmunkaerő alkalmazása már háttérbe szorította a robotot. Mindkét típusú birtok cközös jellemvonás a Volt a bérletföldek saját kezelésbe vétele, a földrablás,' amelyet a források hol a majorsági birtok kikerekítésének, rendezésének, hol tagosításnak, úri és jobbágyi birtok (ezidőtájt főleg legelőelkülönítés révén történő) elkülönítésének neveztek. (József nádor Arad megyei, kisjenői birtokán még majorsági birtok sem volt a korszerűsítés előtt. A korszerűsítés befejezésekor a birtok fele majorsági területté vált. A Károlyiak suránymegyeri birtokán a „rendezés" íjtán a majorsági föld kétszer akkora lett, mint azelőtt volt.) A két típusba tartozó üzemek közös jellemvonása volt a korszerűsítés fokozatos bevezetése, jól fizetett szakképzett gazdatiszt alkalmazása, saját felszerelés, igaerő beszerzése, szükséges gazdasági épületek felépíté se, ahol talajviszonyok megkívánták, "a mocsaras területek lecsapolása, csatornázása, továbbá a földek rendszeres trágyázása. Minthogy a gazdálkodás súlypontja ekkor az állattenyésztésen Volt, az előző időszakban alkalmazott gabonavetésforgó túlsúlya helyett a takarmányvetésforgó túlsúlya, rétöntözés, istállózó állattartás vált jellemzővé. Mindkét típusú birtokon megtalálható volt — ha nem is mindegyikben — ipari növények termelése, mezőgazdasági ipari üzemek létesítése (pl. az Esterházyak tata—gesztesi uradalma stb.), noha utóbbi inkább a legfejlettebb típusra volt jellemző. A birtok fekvésétől függően egyes uradalmak kiterjedt erdőgazdálkodást, fakitermelést is folytattak. Az állattenyésztés alapjául szolgáló istállózó juhtenyésztés mellett legtöbb helyen marha-, juh-, ill. főleg a szlavóniai erdős vidéken sertéshizlalás, számos üzemben lótenyésztés is folyt. A mezőgazdasági ipari üzemeken kívül egyes uradalmakban mészégetés, tégla- és cserépgyártás, sőt pl. a tata—gesztesiben szövés is volt. A^első jtípusba sorolt üzemek egyik legfontosabb sajátossága az volt, hogy — az átmenet alacsonyabb fokának megfelelően —- a birtokosok még nem törték szét a nyomásrendszer, a közös határ bilincseit, hanem a tagosítatlan határban, jobbágyföldek között szétszórt földön kezdték el a korszerű, vetésforgós művelést (pl. a holicsi, bucsányi, zayugróci, zselizi, lévai és ipolypásztói, az Esterházyak tata—gesztesi uradalmában). Az egykorú források szerzői azonban éles szemmel észrevették már, hogy „a jobbágy gazdálkodás-
