Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

MEZŐGAZDASI.01 ÁRUTERMELÉS ÉS A PARASZTSÁG HELYZETE 597 amit a juhtenyésztés fellendülése okozott. Fő oka az volt, hogy a dél-amerikai, indiai nyersbőr nehezebb volt a magyarnál. Emellett oly alacsony volt az ára és a tengeren történő szállítás, hogy a súlykülönbözet révén kevesebbe került a hazainál. Mindez azt eredményezte, hogy terményeink egyre inkább kiszorultak a világpiacról és lassan fejlődő belső piacunk gyenge felvevőképessége miatt fokozottabban rászorultunk az osztrák tartományokra, amelyek felvették árunkat, mert a külföldi áruk a magas beviteli vámok miatt, noha alapáruk olcsóbb volt, mégis többe kerültek az osztrák piacon, mint a kétségtelenül silányabb magyar áru. A baj csak az volt, hogy az osztrák i tartományok nem mindig tudták felvenni az egész — általunk eladásra kínált | — termékmennyiséget. Ennek a helyzetnek a súlyát elsősorban és csaknem kizárólag a középbirtokos nemesek érezték meg, mert a nagybirtokos nagytömegű áruja és jó összeköttetései miatt inkább el tudta helyezni terményeit az osztrák piacon. A feudális termelés válsága tehát a mezőgazdaságban — a hozzávetőlegesen 1818-tól kezdődő, élesebb körvonalakban az 1820-as években kibontakozó gabonadekonjunktúra idején, amelyhez különösen az 1825. évi gazdasági válság hatására 1829-ig tartó gyapjúértékesítési nehézségek is járultak — tovább mélyült. Most nem az volt az elsőrendű fontosságú kérdés, hogyan lehetne minél több bármilyen minőségű árut termelni a piac felvevőképességének a kielégítésére, hanem az, hogyan lehetne minél olcsóbban minél jobb minőségű árut piacra vinni, hogy a magyarországi termékek sikerrel állhassák meg a helyüket a nemzetközi terménypiacon az egyre élesedő versenyben. Az értékesítési nehézségek szétoszlatták a termelés válságának létezését a nemesi birtokos osztály többségének szemei elől jótékonyan eltakaró ködöt, amelyet a háborús konjunktúra idejének kedvező értékesítési lehetőségei fejlesztettek ki. Éles fényben tárult fel a feudális termelési viszonyok elavultsága, alkalmatlansága a tőkés piac igényeinek kielégítésére. A válságot még csak tovább mélyítette az, hogy a Habsburg államhatalom a hitelszerzést gátló ősiség, a feudális hiteljog és általában a feudális viszonyok fennmaradására gyakorolt konzerváló hatása, továbbá a tőkefelhalmozást gátló gyarmati gazdaságpolitikája révén meggátolta, hogy a nemesség többsége kilábolhasson a válságból. A feudális termelés válságának fokozódó elmélyülése két szakaszban folyt le. Az első körülbelül 1818 tájától, élesebb körvonalakban az 1820-as évek elejétől az 1830-as évek végéig tartott. Ebben az időben elsősorban a gabona, de már a bor és a dohány fokozódó értékesítési nehézségein keresztül is nyilvánvaló lett a feudális termelési viszonyok tarthatatlansága. A magyarországi gyapjú nagyjában-egészében véve ennek az időszaknak nagyobb részében még keresett áru volt a londoni, lipcsei, boroszlói híres nemzetközi gyapjúvásárokon. A 30-as évek második felében azonban az ausztráliai gyapjú előbb a londoni, majd az évtized végére a németországi piacról is kiszorította a magyarországit. Külföldi vevő ezután már csak nagy szükség esetén vásárolta a magyar gyapjút, amely — némi túlzással — ekkor már Ausztrián kívül úgyszólván eladhatatlan volt. Ebben a gyenge minőségen, mint fő okon kívül jelentős szerepük volt a magas vámoknak és a tetemes szállítási költségeknek is. A gyapjúértékesítés nehézségein keresztül újabb oldalról nyert megvilágítást a feudalizmus tarthatatlansága, és tovább mélyült a feudális termelés válsága.