Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

596 MÉIIEI GYULA megszorult úrbéri állományán és így természetes szaporodásával és az ehhez kapcsolódó örökösödéssel velejáró telekaprózódás folytán is elnyomorodott. A parasztság közvetett, nem erőszakos kisajátítása szintén a magyarországi eredeti felhalmozás egyik lényeges sajátossága volt. E számos összetevő eredményeként 1848 küszöbén az ország felhasználható földjének (szántóföld, rét, legelő, szőlő, kert, erdő) 69,5%-a volt földesúri és alig 28%-a jobbágyi kézen. (A többi honoratior, polgár birtoka volt.) A jobbágyság 3/5-e nincstelenné vált. A közvetlen és közvetett kisajátítás miatt tönkrement, részben még igával, szerszámmal, némi földdel rendelkező és így önálló gazdálkodásra még képes parasztok a megmaradt földből megélni már nem tudtak. Ezért mind ezek, mind azok, akik bár földnélküliek voltak, de igával, szerszámmal még rendelkeztek, vagy azok, akik már csak két kezük munkaerejének birtokában voltak, tehát e potenciálisan már szabad, f de személyileg még függő jobbágy tömegek egyre nagyobb tömegben jelentkeztek a munkaerőpiacon, eladásra kínálván immár egyetlen árujukat, munkaerejüket. A földet rabló birtokosok többsége azonban a pénzhiány és a hitelszerzési nehézségek miatt feszített takarékossággal vagy esetleg nagynehezen, többnyire uzsorafeltétellel megszerzett kölcsönpénzből legföljebb a tenyésztés megalapozásához szükséges törzsállatokat tudta beszerezni, de többre már nem futotta. Korszerű takarmánytermelésre, ístállózó tartásra, rétöntözésre, gondos állatápolásra stb. nem is gondolhatott. így azután állatait csak úgy, mint szántóföldjét, jobbágyi roboterővel, hagyományos jobbágytechnikával tenyésztette és kezelte. Az istállókat, ólakat, karámokat roboterővel hozatta rendbe. Robotoló jobbágy nyírta a juhokat stb. Nem ügyeltek a jobbágyok a törzsállatok faj tisztaságának megóvására sem. Nemesített és közönséges, néha szaporításra alkalmatlan állatokat pároztattak, úgyhogy hamarosan leromlott a juhnyáj és így a gyapjú minősége. A gondozatlan, kártékony, gyommal teli legelőn a ridegtartással kezelt birka számtalan betegség áldozatául esett. Nem volt ritka eset, hogy egész falkát pusztított el valami járvány, tönkretéve a birtokost. A kényszermunkában érdektelen jobbágy nem ügyelt a gyapjú megfelelő kezelésére, válogatására sem. A gyapjú teli volt bojtorjánnal. A rossz mosás miatt 50—55% piszok maradt benne a külföldi áru 15—25%-os szennytartalmával szemben. Sok fölösleges zsír is maradt a gyapjúban. Osztályozás hiányában a vevő összekeverve kapta az öreg birka, bárány, esett állat gyapjúját. A tenyésztés gondatlansága miatt megromlott a juhok eredetileg egységes fajtája s így a gyapjú sem volt egységes minőségű. Az efféle tenyésztési eljárások káros hatása azonban csak néhány generáció után jelentkezett. A magyarországi birtokosok ugyanis, amikor a gyapjúkonjunktúra hatására áttértek a nagyarányú birkatenyésztésre, tisztafajú, dúsgyapjú, ún. elektorális (szász választófejedelemségi) törzsállatokat szereztek be. Hozzávetőlegesen a 30-as évek közepetájára azonban a törzsállatok utódai, elsősorban a közép- és kisbirtokon, de a hagyományos módszerekkel gazdálkodó nagybirtokon is elkorcsosodtak. Gyapjújuk minősége leromlott. Hasonló volt a helyzet a gabona és a nyersbőr esetében is. A hagyományosan gazdálkodó birtokos nem egyenletes minőségű gabonája — tudjuk — tisztítás nélkül került külföldre. A hatalmas állatállománnyal rendelkező Magyarország nyersbőrbehozatalra szorult (Dalmácia, Olaszország, India, Dél-Amerika). És ennek csak részben volt oka a marhatenyésztés csökkenése»