Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

MEZŐGAZDASI.01 ÁRUTERMELÉS ÉS A PARASZTSÁG HELYZETE 593 Hagyományos módszerekkel folytatott árutermelés A birtokos osztálynak az a része, amelynek a birtoka a piacoktól, közlekedési útvonalaktól nagyon messze feküdt, valamint a kisbirtokos nemességnek és a középbirtokosságnak az a nagyon csekély hányada, amely még a gabonakonjunktúra idején sem kapcsolódott be az árutermelésbe, továbbra is megmaradt a feudális robotgazdaság — szükségletek fedezésére berendezett — üzemvitelének a keretei között. A dekonjunktúra idején pedig számos olyan középbirtokos nemes, aki a nagyarányú gabonaszükségletek idején élvezte az értékesítés előnyeit, a tőkehiány és a hitelszerzési nehézségek miatt kénytelen-kelletlen visszasüllyedt a természeti gazdálkodás kereteibe. Mindezek a birtokosok azonban együttvéve is a birtokos osztálynak csupán elenyésző kisebbségét jelentették. A birtokos osztály túlnyomó része, amely a gabonakonjunktúra idején vagy még azt megelőzően kapcsolódott az árutermelésbe, a gyapjúkonjunktúra idején juhállományának megnövelése, nagyarányú gyapjútermelés révén igyekezett kihasználni az értékesítési lehetőségeket. Emellett azonban jócskán akadtak olyan közép- és nagybirtokosok is, akik csak ekkor, a gyapjúkonjunktúra ösztönzésére tértek át a feudális robotgazdaságról a majorsági gazdálkodásra (pl. az Alföld nagy és eddig bérbeadott pusztaságainak birtokosai, a Károlyiak stb., a szlovák lakta legészakibb megyék terméketlen földű, de legelőkben, rétekben bővelkedő területeinek szlovák és magyar nemesi birtokosai, erdélyi magyar és szász földesurak stb.). Az árutermelő robotgazdálkodást folytató nemesek egyik csoportja, és ebbe tartoztak a középbirtokos nemesek, — némi túlzással— kizárólag úrbéres roboterővel termeltette a piacra vitt árut. A másik csoport már nemcsak úrbéres robotot használt fel, hanem egyre nagyobb számban foglalkoztatott majorsági munkaerőt is. (A majorsági munkaerő — egyes kutatók állításaival ellentétben — általában még nem volt a robot és a bérmunka közötti átmenetet jelentő robot típusú munkaerő, de egyes fajtái — mint erről még szó lesz —• már valóban átmenetet jelentettek a bérmunkához.) Ebbe sorolhatók kevés — még említendő — kivétellel az összes — hagyományos és korszerű eljárásokkal — árut termelő főúri nagybirtokosok, továbbá néhány legnagyobb középnemesi birtok. Az így megszerzett munkaerő pótlására csak akkor fogadtak pénzes bérmunkást, lia pl. aratás idején az elérés vagy a rossz idő miatt sietni kellett. Majorsági munkaerőhöz a földesurak részben úgy jutottak, hogy majorsági földjük egy részét robot és termény részesedés fejében bizonytalan időre átengedték telkes jobbágyoknak, igával, szerszámmal és kis földdel rendelkező zselléreknek. Ezek mellékes haszonvételként, jövedelemnövelés céljából bérelték a földet, vagy a különböző haszonvételeket (pl. legelő, feles széna, faizás, feles tengeri, gyékényszedés, makkoltatás, vadgyümölcsszedés stb.). A majorsági munkaerőszerzés másik módja az volt, hogy jobbágyaiknak egy részét kurializálták, majd nagyobb robotmunka teljesítése fejében visszaadták nekik a földet, ill. meghagyták őket a föld használatában. Számos esetben más földesúrnál kisajátított, ele igával, felszereléssel többnyire még bíró vagy már azzal sem rendelkező parasztok áramlottak a jogilag allodizált, de jobbágyokkal még meg nem telepített (pl. puszta telek, művelhetővé tett, később valamilyen okból elhagyott irtásföld stb.) földekre, és vállalták a kuriális zsellér sorsát. Ingyenmunkához juthatott a földesúr úgy is,