Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

592 MÉIIEI GYULA súlyosbította a magyar gabona elhelyezési lehetőségeit, amelyeket már eredetileg is megnehezített a roboterővel termelt áru egyenetlen minősége, rossz kezelése (tisztítatlan gabona piacravitele stb.), és mindez nagymértékben csökkentette versenyképességét a világpiacon. így azután a magyar gabonának úgyszólván egyedüli piaca Ausztria lett, ahol a vámoktól védve még valahogy fel tudta venni a versenyt. Időnként azonban még ezen a területen is meg kellett küzdenie a vizén szállított bajor és orosz gabona versenyével, amely a vámokkal együtt is esetenként olcsóbb volt a magyarországi gabonánál. A 30-as évek elején a Dardanellák elzárása átmenetileg kiszorította ugyan a Földközi-tengeri piacról az „odesszai" gabonát, de ez csak rövid időre szóló javulást hozott, mert a zárlat feloldása után visszaállt a régi helyzet. A belső piac kismértékű fejlődése nem pótolhatta a külföldi piacok elvesztése folytán az értékesítési lehetőségekben támadt hiányt. A magyar gabona versenyképessé csak termelési költségeinek csökkentése és minőségének megjavítása révén válhatott volna. Ehhez azonban arra lett volna szükség, hogy a mezőgazdaságban általánosságban áttérjenek a korszerű termelésre, bérmunka alkalmazására. Ugyanilyen követelmények elé állította a magyarországi mezőgazdaságot a 20-as évek elején az angliai kereslet nyomán fellépő gyapjúértékesítési lehetőség is. Mindehhez viszont pénz vagyonra vagy tőkés hitelre lett volna szükség. Pénzvagyona azonban az árutermelés túlnyomó részét lebonyolító birtokos osztálynak nem volt. A háborús konjunktúra idején a gyarmati korlátok ellenére gyorsan viszonylag nagy tőkéket tudott felhalmozni. Ebből telt földvásárlásra, szép empire stílusú udvarházak építésére is. Ha nem volt elég pénze befektetésre, beruházásra, földvásárlásra, bérletek szerzésére, kölcsönöket vett fel. Ezeket a korábbi ezüstforintban felvett adósságokat rossz papírbankóval fizethette ki. Sok zálogjószágot visszaválthatott. Az 1811. évi pátens megmaradt kötelezettségeinek 60%-ától megszabadította. Az első devalváción főleg csak az árvák, különböző alapítványok, kisebb részben a nemesi, polgári pénzvagyon tulajdonosok veszítettek, míg az adósok jóval nagyobb tömege nyert. A nemesség azonban a csaknem 20 éve tartó konjunktúra lehetőségeinek kihasználására 1811 után is vett fel kölcsönöket. A konjunktúra idején felhalmozódott adósságait sem fizette ki teljesen, a második devalváció pedig elvitte pénzvagyonának 3/5-ét. 1818 után megtermett gabonájának jelentős része nem talált vevőre. A gabonakereskedők most jórészt ismét csak a nagybirtokosokat keresték fel, akiktől egy helyen nagytömegű gabonát vásárolhattak, és így csökkenthették költségeiket. Ezáltal a középbirtokos nemes gabonája a forgalmi útvonalaktól távolabbeső helyeken ismét csaknem eladhatatlanná vált. A 40-es években ugyanez következett be a gyapjúértékesítés terén. Ezen a helyzeten csak a belső piac nagyobb felvevőképessége segíthetett volna. Ennek kibontakozását azonban éppúgy, mint a külső piacon történő értékesítést is a gyarmati helyzet megakadályozta. Ezáltal a középbirtokos nemes elmaradt technikával termelt áruja igen gyakran nem kelt el, és így a földbirtokos elesett attól a lehetőségtől is, hogy tőkét halmozhasson fel és áttérhessen a korszerű üzemvitelre. A magyar birtokos osztály többsége tehát a francia háborúk befejezésétől 1848-ig tartó évtizedekben is a jobbágy robotját, eszközét és technikáját használta fel a mezőgazdasági árutermelésben.