Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 587 a radikális irányzatok nálunk is hatottak. Egy bécsi kézirat is beszél ugyanis az antifeudális magyar tömegek oldalán a vallást gyűlölő és megúnó papokról és szerzetesekről.18 8 Már korábbi tanulmányaimban utaltam Mészáros Lőrinc, az 1514. évi magyarországi parasztháború egyik vezére ideológiájában meglevő, a nemesek elleni bosszúra tüzelő kiliasztikus elemek és korábbi cseh huszita megfelelőik egybeesésére. Kardos Tibor ezeket a kiliasztikus elemeket a táboriták példája mellett, Mészáros huszita vonásai mellett Gioacchino da Fiore követőinek eretnekségéből, Petrus Ulivi apokalipszis-kommentárjából látja lehetségesnek levezetni, hiszen 1514 keresztes felkelőinek hite, hogy ők az isten kiválasztott népe, igen közel áll Petrus Ulivi kereszttel megjelölt hadseregéhez, akik megvalósítják az isten országát. Ez a párhuzam azonban így inkább csak a szerzetesi nézeteken, fogalmakon át képzelhető el, de nem az antifeudális és a török elleni harc százados gyakorlatában. Mindkettőre sokkal inkább a táborita kiliazmus harcban is jelentkező kiválasztottság-tana hathatott. Ez utóbbi nyert megfogalmazást annakidején a kiválasztott öt város elméletében a cseh mozgalom kezdetén, s a szabadító bosszúállásra isteni küldetéssel hivatott sereg, valamint a csehek isteni kiválasztottságának hitében, amely a híres ,,Akik az isten harcosai vagytok" című harci dalban is elterjedt.189 De közvetlen párhuzamunk is van arra, hogy az 1514. évi keresztes hadhoz hasonlóan az 1420. évi cseh felkelő népi sereg is isteni küldetéssel felszabadításra és bosszúállásra hivatott, kiválasztott haderőnek tekintette magát — hiszen mindkét antifeudális haderő harcosait a „világfordulat" kiliasztikus hite lelkesítette. Brezovai Lőrinc krónikája tartotta fenn azokat a kiliasztikus megfogalmazásokat, amelyekben egybeolvadt a kiválasztott antifeudális sereg és nemzetiség — a feudális erőt képviselő nemzetiségekkel szemben ezek a választottak az egész világon bosszút állnak az elnyomókon, csapást mérnek rájuk. Ez a bosszú egyben a dolgozó tömeg felszabadulása hitük és céljuk szerint : megdől a feudális állami és társadalmi rend, a felkelők a 188 Ex tractatu „De signia hereticorum". Augustin Neumann : Öeské sekty ve století XIV. a XV. 1920. Prílohy. 9*. 1. — Tábor, Városi Múzeum. Az adamitákat ábrázoló címerrészietet közli Josef Macek : Tábor v husitském revolucním hnutí. II., 21. sz. kópmelléklet. — Kluch János : Adalékok az 1514-iki pórlázadáshoz és az 1526-iki mohácsi vészhez. Tört. Tár. 1905, 272 — 274. 1. 189 Székely Gy.: A török hódítók elleni védelem ügye, 9—10. 1. és ua. A huszitizmus visszhangja Magyarország népeiben (i. h.), 162. 1. — Kardos Tibor hozzászólása Székely Gy. előadásához. MTA. II. Oszt. Közleményei. V. k. 1 — 4. sz. Bpest, 1954, 167—168. 1. és ua.: A magyarországi humanizmus kora, Bpest, 1955. 326, 380—382, 385 — 387. 1. Megjegyzem ehhez, hogy a Kardos Tibortól idézett forrás szerint is csak a felkelés hanyatlása idején mutatható ki kapcsolat Mészáros Lőrinc és Lőrinc kápolnai pálos szerzetes közt, ami aligha hatott ki a felkelés elején keletkezett kiliasztikus jellegű dokumentumok ideológiai tartalmára. Továbbá Petrus Ulivi apokalipszis-kommentárja a katharok és valdensek ellen is kirohan, tehát éppen a magyar huszitákat megelőző, velük szövetséges irányzatok ellen, ami közvetlen felhasználását megnehezítette a magyar antifeudális erők számára. S a szerzetesi körökben használt hasonló képek korántsem esnek egybe az osztályharcban a nép mellé állással. A huszitaellenes Laskai Osvát is beszélt a közelgő világvégéről, az Antikrisztus eljöveteléről, az üdvözültek zászlajának a keresztet állította az utolsó ítéletnél. Horváth Richárd: Laskai Ozsvát, 63, 69 — 70. 1. — Bfezovai Lőrinc krónikája (FRB. V.) 355 — 356. 1. — A „Ktoz jsú boái bojovníci" kezdetű dalt közli V. Husa (szerk.) Nase národní minulost v dokumentech. I. 142— 143. 1. Jelentőségére J. Macek: A huszita forradalmi mozgalom, 115. 1. és R. R. Betts: Correnti religiose nazionali ed ereticali dalia fine del secolo XIV alla metà del XV. Relazioni Volume III. Storia del medioevo. Firenze, 1955. 513. 1. 6 Századok
