Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
584 SZÉKELI" GYÖRGY néppel lehettek erős kapcsolataik. Erre utal, hogy 1454-ben a magyar feudális urak terebesi gyűlésén háromízben is hangsúlyozták, hogy a huszita alakulatok elleni harcban kiállítandó zsoldoscsapatok valamennyien magyarok legyenek, magyarnyelvűek, mind a lovasok, mind a gyalogosok. 1456-ban az ún. „rablók" mozgalma már igen fenyegetővé vált a feudális rendre, hiszen az antifeudális elemek erődöket emeltek, lovas és gyalogos csapataik pedig Bodrogkeresztúr alatt megfutamították a váradi püspök katonáit. Perényi tárnokmester, Pálóczi országbíró és Brandysi Jiskra János egyaránt harcba indultak a „rablók" ellen. A valóságban ekkor a mozgalom ugyanis már parasztfelkeléssé (insultus rusticorum) szélesedett. A tárnokmester egyik levelében 1456 október végén a parasztok felkelését emlegeti.18 1 A cseh-testvérek mozgalma nem egyedüli jele a huszitizmus fennmaradásának, s nem magyarázható tisztán a csehek és szlovákok kapcsolatából, az északi vidékek etnikai jellegéből. Az azonos gazdasági és társadalmi körülmények mindenfelé fenntartották a tömegek antifeudális mozgalmát, amely az eretnekségekben nyilvánult meg. Az erdélyi felkelés és a délvidéki küzdelmek után még közel két évtizedig mindenütt erős volt a huszitizmus. 1445-ben és 1446-ban a boszniai ferenceseket magyarországi és szlavóniai eretnekek ellen is harcba vetik. S még Kapisztrán János is, mint inkvizítor beszél a huszitizmusról és a görögkeleti szakadárságról, melyek az ország különböző részein fellelhetők. Ezeket az irányzatokat maga is azonosította, mint pl. 1452-ben Rokyeanához intézett levele mutatja („katholicus vei hereticus et schismaticus" a szembeállítás). Ezt annál inkább megtehette, mert az általa feljegyzett szerb görögkeleti tételekben nem egynek ismerhette fel azonosságát (vagy hasonlóságát) a magyar husziták tételeivel. Boszniában, Horvátországban adamita jobbágyok megtérítésének ügye foglalkoztatta Kapisztránt. 1456 januárjában Kapisztrán az erdélyi urakat az eretnek husziták ellen buzdítja. Ugyanez év márciusában pedig a pápához írt levelében a huszitákat jelölte meg a legrosszabb emberekként, akik sem istentől, sem embertől nem félnek. Kapisztrán szerint Ilus titkos követőinek száma Magyarországon és Erdélyben is igen nagy, és félő, hogy a kelyhesség elismerése ezeket nyílt fellépésre fogja buzdítani. A huszita maradványok elleni egyházi küzdelemben 1457-ben ismét szerephez jutott Marchiai Jakab, akit a pápa magyarországi legátusának segédéül rendelt : küldetésének célja nemcsak a törökellenes, kereszteshadjárattal kapcsolatos, hanem a cseh eretnekségek kiirtása is volt-Ezek az eretnekmozgalmak azonban már nem vezettek fegyverfogásra.182 181 ,,. . . stipendiarios nostri lingwagy homines scilicet Hungaros . . ." Hazai Okmt. VII. 419. sz. — Zichy Okmt. IX. 376. sz. - Iványi: Bártfa lt. I. 874, 900, 906, 911, 914, 916. sz. ; Carolus Wagner: Diplomatarium comitatus sarosiensis. Posoniï et Cassoviae, 1780, 65. 1. 162 1445 . Lukcsics: XV. századi pápák oki. II. 833. sz. és Fermendíin: Acta. Bosnae 835. sz. ; 1446 : Lukcsics, i. m., 916. sz. és Fermendíin, i. m., 855. sz. ; Frantissek Walouch: 2iwotopis swatého Jana Kapistrána. W Brné, 1858. VII. sz. oki. ; Kapisztrán 1455-ben feljegyzett tételei (Fermendíin, i. m., 954. sz.) 6. pont a húsevésről : vö. huszita tételek Marchiai-féle jegyzéke 9., Turrecremata-féle 34. pont, 15. pont a pápai hatalom tagadásáról : vö. Marchiai-jegyzék 16., Turrecremata-jegyzék 10. pont, 16. pont az egyházi indulgentiák tagadásáról : vö. Marchiai-féle jegyzék 17. pont ; Eugen Jacob: Johannes von Capistrano. I. Breslau, 1903, 126. 1. ; Pettkó Béla: Kapisztrán János levelezése a magyarokkal. Történelmi Tár, 1901, 34. sz. ; Lea: Gesch. d. Inqu-II. 630—631. 1. — Fraknói: Carvajal, 41. 1. (Marchiai Jakab ekkori inkvizitori tevékenységére utal T. Somigli tanulmánya is, i. h., 402. 1.)
