Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 585 A szlovákiai cseh-testvérek és a néptömegek kapcsolata akkor sem bomolhatott fel teljesen, amikor 1458-ban szembekerültek a magyar állam központosításával. Még 1467-ben is proskribáltak a Heves megyei közgyűlésen két magyar férfit, mivel a cseh-testvéreket támogatták, több magyar férfit és nőt — köztük kisebb nemeseket is — pedig a huszita hit elfogadása miatt. A központosítás haladó jellege mellett, annak feudális osztálytartalma különösen megmutatkozik a cseh-testvérek mozgalmának könyörtelen felszámolásában, amilyen kíméletlenséggel egyébként nem találkozunk Mátyás más centralizációellenes erőkkel vívott harcában.18 3 Valószínűnek mondható, hogy a huszitizmus maradványait teljesen felszámolni, különösen Szlovákia területén, a következő időszakban, a csehtestvérek tragédiája után sem sikerült. Mindenesetre 1483-ban pápai oklevél szól a Magyarországon folytonosan és életerősen tenyésző eretnekségekről, s rendel ellenük inkvizítort. Ebben az időben azonban a huszitizmus csak a mélységben lappangó tűz lehetett, amely a megszilárdult központosított államhatalom nyomása alatt pislákolt. Csak az 1490-es évektől egyre jobban kibontakozó feudális reakció, valamint a tömegek fokozódó és anarchikus kizsákmányolása teremtette meg annak feltételeit, hogy a csehországi huszitizmus radikális irányzata segítségével, a lényegesen megváltozott politikai helyzet, megromlott jobbágyi sors folytán fellángoló antifeudális mozgalmak egyre jobban állandósuljanak és ezzel ösbzefüggésben ismét kibontakozzék a magyar nép körében a huszitizmus népi válfaja. Már Molnár Erik feltételezte, hogy az 1514. évi parasztháború ideológiája „huszita színezésű volt, mert Magyarországon a reformáció előtt a forradalmár vallási eretnekségnek ez az alakja terjedt el". Jelentősek azok a tények, amelyeket Kardos Tibor a csehmorva testvérek szerepével kapcsolatban tárt fel. Ezek az adatok más oldalról is megvilágítva kétségtelenül mutatják Csehország mint huszita gócpont jelentőségét e korszak magyarországi antifeudális harcaiban.184 A huszitizmus feléledésével hozható talán összefüggésbe az 1495-i magyar országgyűlési törvény egyik cikkelye, amely a hűtlenség esetei között sorolja fel az eretnekséget is.18 5 (A nyilvános eretnekség, a kárhoztatott eretnekséghez tartozás hűtlenségi eset Werbőczi Hármaskönyvében is, I. rész 14. cím 14. szakasz.) 1499-ben talán az egyház csehországi sorsát szem előtt tartva írták Esztergomból Estei Hippolitnak : „Félek, hogy ez az ország is Csehország sorsára fog jutni". Csehország és a csehországi valdens vagy pikard eretnekség, a huszitizmus egyik válfaja ezekben az időkben úgy szerepel, mint amely a szomszédos országokat is fenyegeti. Heinricus Institoris 1501-ben megjelent Clippeus című munkájában ezekről az eretnekségekről úgy beszél, mint amelyek a papság gyűlöletével és az egyházi hatalom meggyengítésére mérgezik meg Németország és Csehország nemzeteit. Ez az eretnekség ebben az időben sem csak Németországot fenyegette. Sándor pápának 1499-ben Institorishoz intézett levele az ún. valdens eretnekség Csehországban és Morvaországban való terjedéséről ír, továbbá arról, hogy üldözni kell az eretnekeket nemcsak a Csehországgal szomszédos területeken, hanem 183 Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak, 333 — 334. 1. 184 „. . . per Regnum Hungáriáé, in quo proh dolor multi errores haeresesque occulte vigere et continuo pullulare saepe numero auditisunt . . ." E. Abel—St. Hegedűs: Analecta nova ad históriám renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Bpest, 1903. 443 — 444. 1. — Molnár Erik: A magyar társadalom története. II. 366. 1. 185 Corpus Iur. Hung. I. 566. 1.
