Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556

A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 579 felől katolikus hitét, másfelől nyelvrokonságát hozta fel érvül cseh királlyá választásának a pápaság számára is előnyös volta mellett. Ha ez a nyelvrokonság Magyarország esetében nem is állt fenn, de figyelembe véve a régi kapcsolatokat (amelyekre 1432-ben lengyel részről hivatkoztak is), a németnyelvű királynál kedvezőbbnek tarthatta a lengyel jelöltet a szóbanforgó feudális csoport. Habsburg részről is nyoma van ennek a szemléletnek, amikor is Erzsébet királynő Ulászló szemére vetette, hogy előbb Csehországban, utóbb Magyarországon ártott a „német nyelvnek".16

8 Az 1440-ben kibontakozó dinasztikus ellentétek a budai lakosság rétegharcának újabb feléledésére vezettek. Ez nyilvánult meg abban, hogy budai polgárok résztvettek a csecsemő Habsburg László székesfehérvári koronázásán is, s utóbb Jagelló Ulászló koronázásán ugyanott régi szokás szerint fegyveres budai polgárok vitték az ország ősi zászlaját. Nyilvánvalóan a budai ellenpártok képviselőiről van szó. Ekkor tehát a német patriciátus a Habsburgpárt szekerét tolta. Jó példa erre a Nadler (Nodler)-család. 1388-ban és 1392-ben szerepel egy Nadler Mihály budai háztulajdonos és szőlőbirtokos, ki a Mária-templom vagyonának gondnoka volt, tehát vezető patrícius, továbbá esküdt is. A XV. század első éveiben bukkan fel e Nadler Mihály fia, Mihály budai polgár, mint a Pest melletti Szentfalva egyik birtokosa. Ez a patrícius idősebb korában, az 1430-as években budai pénzverőkamarás, majd 1440-ben már mint városi bíróságot viselt budai polgár Bécsbe is elmenekült Erzsébet özvegy királynővel együtt az Ulászló-párt elől, s ott a királyi jelvények elzálogosítását ő bonyolította le. De jellemző módon ehhez ^ csoporthoz húzott a magyar Farkas László budai polgár is. 1442-ben is szerepel a Habsburgokhoz hű harmincadispánként, akit Erzsébet királyné Pozsonyba küldött,169 A főváros plebejus és paraszti elemei továbbra is tényezői maradtak a pohtikai életnek,* s jelentékeny támaszai lettek a fenyegető Habsburg-befolyás ellen küzdő Hunyadi pártnak. Hunyadi zászlaja alá 1456-ban 150 budai keresztes állt. 1457-ben, amikor Albert fia, V. László a budai bíró és esküdtek "által, nagy katonai őrizettel vérpadra hurcoltatta Hunyadi Lászlót, ugyanazon rétegek mozdultak meg, amelyek 1439-ben. Thuróezi krónikája szerint, 168

Vita Alberti : Fejér, XI. 209. sz. ; a pápai követnek adott utasítás 1437 december második feléből : Codex epistolaris saeculi decimi quinti. II. W Krakowie, 1891. 246. sz. ; Wilhelm Wostry : König Albrecht II. (1437-1439.) I. Prag, 1906. 123-124. 1. A nyelvi rokonságra : „cui pro idemnitate idiomatis gentes illae in omne . . . cicius creduntur consensurae"; Urbánek: Vêk Podèbradsky, 327. 1. — Ebbe a problémakörbe vág, hogy Várnai Ulászló 1441-ben a magyar „nemzet" (Hungarice naeionis) szégyenének minősítette feudális urak fellázadását. Vö. Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é. n. 235. 1. 169

Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin. 1439. 1440., 68 — 69. 1. ; Joannis Dhigossi sev Longini . . . Históriáé Polonicae libri. Tom I. Lipsiae, 1711, 742. hasáb. — A Nadler családra : 1388 : Zichy Okmt. IV. 312. sz. ; 1392 : Zsigmondkori Okit. I. 2719. sz., Zala vm. Okit. II. 94. sz., X. Schier, i. m. 20. 1., Dl. 39270. 1396 : Michael Nodier (Nadler) budai esküdt PodhradczkyHist. Dipl. Urb. Bud. II. 457. 1. (Széchényi Kvt. Fol. Lat, 1205) ; Fejér, X. 2. 237. sz., Zsigmondkori Okit, I. 4266. sz. ; Zsigmondkori Okit. II. 1403. szept. 12. ; 1420 „Michael dictus Nodlar" budai bíró Dl. 64201 ; 1427 : Michael dictus Nadler budai bíró Podhradczky, id. kéziratos munkája, II. 490. 1. ; 1436 : Borbála királyné levelei említik „vnser getrewrer Michel Nadler"-t, Házi: Sopron, I. 3., 164. sz. és „vnsern getrewn Micheln Nadler burger zu Ofen" Házi, i. т., I. 3. 168. sz. ; pénzverőkamarási szerepére Dl. 44156 ; 1440-i szereplésére Salamon: Budapest története. II. 368. 1. ; a budai patrícius Nadler (Nodler)-család fejérmegyei birtokokkal is rendelkezett. Vö. Elekes Lajos: Hunyadi, Bpest, 1952. 273. 1. jegyzete. — A királynő írja Pozsonynak : „. . . Obristen dreyssiger vnd sunderlieben getrewen dem ffarkas lasla ettliche Sachen entpholen an euch zu brengn . . ." Dl. 44338.