Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
578 SZÉKELI" GYÖRGY Ez a pont a főméltóságok németekkel betöltése, amelyre a visszahatást a törvény is jelzi. A törvényszöveg fogalmazása a nyelvet (linguagium) nemzetiség értelemben használja, akárcsak a cseh huszita gyakorlat. Egyházi és világi tisztségek külföldieknek (cujuscunque nationis et lingvagii) adását a törvény megtiltotta, a közhivatalok magyar kézre jussanak. Királyi jövedelmeket csak magyarországi embereknek szabad bérbeadni (1439. évi törvény 5. és 6. cikkelye). A nemesség ezúttal a polgári-plebejus követelések kialakította légkört használta fel arra, hogy törvénybe iktassa ezeket a követeléseket, erre Chiphenwerger panasza világosan utal. Maguk a követelések azonban nem újak : megtalálhatók már azokban a választási feltételekben, amelyeket Albert és felesége 1437 végén elfogadni kényszerültek (a külföldiekre vonatkozó megfelelő tilalom : cuiuscumque nationis et linguagie).166 A Zsigmond idegen és részben polgári tanácsadói elleni reakció volt ez, de a huszitizmus hatására a területi nemzetiségfogalom mellett a nyelvi is megjelent a feudális nacionalizmusban. 1439. június 21-én írta Hans Kaldenbach Frankfurtba, hogy a magyarok most mindenütt új hivatalnokokat emelnek és ,,egy németet sem akarnak megtartani".167 A további kutatásoknak kell tisztázniok, mi az összefüggés a nemesség körében terjedő feudális-nacionalista nézetek és Ulászló trónraválasztása közt, figyelembe véve a huszitizmus lengyelországi visszhangját is. E kérdés bővebb taglalása szétfeszítené tanulmányom kereteit. Ezért itt csak arra utalhatok, hogy már az utódlási tárgyalások idején felbukkan a magyar urak Habsburg-ellenes csoportja, akik nem akarták Albert trónralépését („qui se nihil de sua electione sciuisse contenderent, nee eum regem volebant" — mondja a Vita Alberti). Hogy ezek jelöltje a lengyel király volt, azt egy pápai követutasítás kétségtelenné teszi, Alberttel szemben másik jelöltként Lengyelország királyát említvén. Sőt, mindkét jelöltet egyenlően esélyesnek tartotta ez az utasítás, ezért a követnek körültekintő, részre nem hajló magatartást írt elő. A király jelöltek a cseh trónért is versengtek, ezért idézhetjük Ulászló levelét a pápához, amelyben egy-166 A választási feltételekre 1. Wilhelm Wostry : König Albrecht II. (1437 — 1439) II. Prag, 1907. Beilage III. — Az 1439. évi törvényt ld. Corpus Iur. Hung. I. 280, 282. 1. — Chiphenwerger id. költeménye 16 — 17. szakaszában írja a magyar urakról és a törvényről : (sie sprachn) „wir wellen ehainen Deutschn hie habn, (sie sprachen) wir welln se ausz dem land hin jagn, wir sein allzeit mit in ser uberladen!" der chunig must sieh verbriefen des, dasz er chaim Deutschn in Ungern erb wolt geben. Er must tun als ain gefangner man." 167 Janssen: Frankfurts Reichscorrespondenz ... I. 863. sz. — Meggyőződésem szerint ez nem a városi hivatalokra vonatkozik, hanem a feudális tisztségekre. Éppen az idézett törvénycikkek fogalmazása mutatja, hogy a feudális nacionalizmus érvényesítése mellett is eltűrték a német patriciátus fontos szerepét, amit a feudális osztályérdekek védelme tett szükségessé. Felfogásomat igazolja Ebendorfer, Chronica regum Romanorum, i. h. 129. 1. : ,,. . . in odium Theutonicorum, quod et effectue subsequens demonstravit. Nam altera die (= a budai felkelés utáni napon — Sz. Gy.) potentes Ungarorum instabant, quatenus rex Theutonicos e curia sua abire preciperet neque alicui talium aliquod fortalitium Castrum (in regno) aut officium commendaret, quod et rex tali articulo constrictus in sua novitate amputare non potuit, propter quod et sibi fidissimos abire permisit, paucis secum retentis nostratibus camerariis". (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) A budai mozgalmakat a németellenességre leszűkítő Georg Stadtmüller nem téve különbséget a forrás ,magyar' és ,magyarországi' kitételei közt, pontatlanul állítja, hogy „Die Pachtung von Staatseinkünften solle den Madjaren vorbehalten bleiben..." Geschichte Südosteuropas. Wien, 1950. 231—232. 1.
