Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556

576 SZÉKELI" GYÖRGY A hosszú ideig lappangó küzdelem 1439. május 23-án vezetett fegyveres összetűzésre. A budai felkelés időpontját néhány okleveles forrás (Albert 1439. május 28-i oklevele Farkas László javára, Albert 1439. június 15-i levele a német lovagrend nagymesteréhez a budai mozgalomról, melyben a király szépítgeti az eseményeket) és több elbeszélő forrás (Kottaner Ilona emlékiratai; Aeneas Sylvius „Europae status" e. műve; Thomas Ebendorfer: „Chronica regum Romanorum"-ja ; a-,,Vita Alberti"; Chiphenwerger költeménye) egyértelműen tartotta fenn.161 A több órán át tartó felkelésbe bekapcsolódtak a plebejus réteg és a parasztságtól még el nem szakadt népelemek. A Hunyadiak udvari történetírója, Thuróczi, a feudális nacionalista szemléletnek megfelelően ezt az osztályösszecsapást a budai németek és magyarok ellentétének tudja be. A feljegyzések szerint viszont a plebejusok fegyvert fogtak, megostromolták és kifosztották a gazdag német, olasz, sőt magyar kereskedők, polgárok fegyveresen védett házait, boltjait, elrabolták áruikat. így járt Érdi László esküdt polgár, ki 1429-ben is budai esküdt és a tárnokmesteri szék commissariusa volt. Farkas László megvédelmezte házát a felkelők ellen, de a tömeg bosszút állt rajta birtoka megtámadásával. A felkelők a patríciusokat vagy megölték vagy a királyi várba űzték. A néptömeg megrohanta a királyi kincstárat is és onnan hatezer aranyforintot zsákmányolt. A nép megmozdulása a magyarul beszélni nem is tudó, a huszita háborúkban annyi kudarcot szenvedett Habsburg Albert királyt félelemmel töltötte el, várába zárkózott a néptől rettegő magyar bárókkal együtt.16

2 A budai mozgalmak huszita kapcsolatára, legalábbis huszitagyanús voltára utal, hogy a Budán levő Marchiai Jakab inkvizítor is fellépett és le akarta szerelni a felkelő városi nép mozgalmát. A tömeg azonban az idegen inkvizítort nem értette meg s nem is akarta meghallgatni. Amikor kereszttel a kezében, mezítláb a felkelők közé rohant, hogy tegyék le fegyvereiket, a felkelők :— nála hangosabban kiáltozva — azt mondották, hogy az isten velük is van, hogy Krisztus vezeti őket. Marchiai Jakab látva, hogy mit sem ér el, sőt még nagyobb zendülést idéz fel, visszatért a kolostorba. 161

Dl. 69180 (XVIII. századi egyszerű másolat Albert király 1439. május 28-i okleveléről a Kruplanicz-család levéltárában) ; A. Leivicki: Przymierze Zygmunta w. ks. litewskiego z królem rzymskim Albrechtem II. Rozprawy Akademii Umiejetnosci. Wydzial historyczno-filozoficzny. Serya II. Tom XII. W Krakowie, 1899. Dodatki Nr. 6, 315 — 316. 1. ; Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin. 1439. 1440. Leipzig, 1846. 11, 51. 1. ; Aeneae Piccolominei Senensis cardinalis, de his quae Frederieo III. imperante in Germania et per totam Europam gesta sunt . . . commentarius. (= Europae status sub Friderico III. imp.) (Marquardus Freher : Germanicarum Rerum Scriptores. T. II. Franeofurti 1602). 39. 1. ; Thomas Ebendorfer : Chronica regum Romanorum (ed. Alfred Francis Pribram. Mittheilungen des Instituts für Oesterreichische Geschichtsforschung. III. Ergänzungsband Innsbruck, 1890—1894), 129. 1. ; Vita Alberti Romanorum ac Hungáriáé regis (Fejér, XI. 209. sz., F. Palacky nyomán) ; Chiphenwerger: Von König Albrecht und den Ungarn. 1439. (R. v. Lilieneron: Die historischen Volkslieder der Deutschen vom 13. bis 16. Jahrhundert. I. Bd. Leipzig, 1865. Nr. 75.) A felkelés leírását elsősorban ezekből a döntő forrásokból építettem fel. — Ellentmondó Ebendorfer másik munkája, mely a felkelést az 1438-as koronázás utáni napokra teszi, mégis az 1439-i országgyűlésre utaló körülírást ad a felkelésnél. Thomae Ebendorfferi de Haselbach Chronicon Austriacum. (H. Pez : Scriptores Rerum Austriacarum. II. Lipsiae, 1725.) 853. hasáb. Ez is szól a királyi pénzek elviteléről. 162

Thuróczi részletes adatokat, de hibás évszámot fenntartó szövegrészét közli Fejér, XI. 46. sz. is. — Érdi Mihály 1392-ben szerepel mint Buda esküdtje, Zsigmondkori Okit. I. 2727. sz. ; Érdi László birtokára utal 1420-ban Dl. 64201, tisztségeire 1429-ben Házi: Sopron. I. 2. 446. sz.