Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556

A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 565 A kantiléna mindenekelőtt anyanyelvvséget feltételez. A Vita Altmanni az Ezzoliedet (XI. század, közelebbről 1060 körül) is e műfajba sorolja (,,. . . eantilenam de iniraeulis Christi patria lingua nobiliter composuit . . ."). A Jézusról szóló anyanyelvű, német éneklés már eretnek környezetben bukkan fel kantilénaként a flagellantizmusban, a XIV. század derekán : ,,. . . canentes materna lingua de Passione Domini dulees ас devotas cantilenas . . ." Csehországban is népi nyelven énekeltek a flagellánsok, akikhez csehek is, németek is csatlakoztak, köztük városiak is. A flagellánsokra vonatkozó forrásokból kiderül, hogy az anyanyelvű éneklés eretnekségszámba ment.135 A kantiléna másik jellemvonása a gúnyos, társadalomkritikai hang. Ezzel már korán találkozunk Lengyelországban is. 1230-ban pápai oklevél tartotta fenn a tynieci kolostor panaszát a krakkói tanulók (scolares) ellen, akik azon vidék gonosz szokását utánozva (imitantes quandam pravam et detestabilem consuetudinem que in illis partibus inolevit), karácsony táján dorbézolnak, részegeskednek, kantilénákkal, gúnyolódással és más gyűlöletes dolgokkal foglalatoskodnak (festő nativitatis dominice et per dies aliquos qui sequuntur comessationibus et ebrietatibus cantilenis ludibriis et abhominationibus aliis insistentes). A világi tematika, a nép véleménye visszhangzik az Adolf király csapatainak Türingiában 1294-ben elkövetett erőszakoskodásait elítélő XIV. századi német kantilénában (adhuc vulgares clamant cantilenae), továbbá a Görlitz környékén pusztító és 1430-ban a városiaktól felakasztott rablólovag Fritsche Órádról szóló, még a XVI. században is élt luzsicai szláv és ezen alapuló német kantilénában (adhuc cantilena canitur).136 A cseh kantiléna is a népből, annak harcaiból sarjadt. Ezért is tiltotta az 1408. június 15-i prágai érseki tartományi zsinat az új kantilénákat, s ezt a plébánosok útján rendelte mindenütt kihirdetni. Csak négy kantilénát (köztük a ,,Buoh vsemohúcí — Mindenható Isten" kezdetűt) engedélyezett. A ,,Buoh vsemohúcí" dal a templomban húsvétkor lefolyó népi játékoknál keletkezett. Konrád Waldhauser ezt az éneket a prédikáció előtt énekeltette. Népszerűsége miatt mégis kénytelen volt tűrni az egyház. De tovább terjedtek az egyházellenes anyanyelvű dalok is. A prágai felkelést megelőző időben az egyházat ócsárló cseh nyelvű kantilénák keletkezteK, amelyek jelentős szerepet játszottak a nép megszervezésében is.137 A huszita biblia és a huszita dalok — éppúgy mint Csehországban — nálunk is erősen hatottak az irodalmi nyelv fejlődésére, s a magyar nemzettéválás útján jelentős határkövet alkotnak. Hus János „Orthographia bohemica" 135

Az Ezzoliedből eredeti és modern német nyelven való közlés : Alteste deutsche Dichtungen. Karl Wolfskehl—Friedrich von der Leyen fordítása és kiadása, Leipzig, 1954, 84 — 93. 1. Az Ezzolied keletkezési körülményeit elemzi Werner Schröder: Mönchische Reformbewegungen und frühdeutsche Literaturgeschichte. (Wissenschaftliche Zeitschrift der Martin Luther—Universität Halle—Wittenberg, 1954/55. Gesellschafts- und sprachwissenschaftliche Reihe Heft 2.) 243 — 244. 1. — Chronicon Claustro-Neoburgense. (H. Pez: Script, rer. Austr. I.), 490 — 491. hasáb. A német flagelláns énekek két híres sorát közli Chronicon S. Petri wlgo Sampetrinvm Erfvrtense. (I. B. Mencken: Scriptores Rerum Germanicarum III. Lipsiae, 1730.) 341. liasáb. A flagellánsok „sungen eygene leysen" (leyse = v allásos népi ének), jegyezte fel róluk az Adami Vrsini Molybergensis Chronicon Thvringiae (uo.), 1318. hasáb. — A cseh flagellánsokra : ,,. . . canticum quoddam vulgaliter decantabant . . . tarn Boemi, quam Thevtonici eisdem jungebantur." Francisci canonici Pragensis partis secundae chronicae Pragensis Liber ill. (G. Dobner: Mon. Hist. Boemiae VI. к.), 314 — 316. 1. ; ,. . . cantantes cantilenas in thevthunico, quibus associati fuerunt nostri terrigene multi de civitatibus diversis . . . ymo in cantu, & in factis eorum principales fidei Katholice cóntrarii inventi sunt viciosi." Chronicon Benessii Krabice de Waitmile. (G. Dobner: Mon. Hist. Boemiae IV. k., 34. 1.) 136

Kodex Dyplomatyczny Tyniecki, Lwow, 1871. 12. sz. oklevél (kiemelés tőlem—-Sz. Gy.). A német kantilénákra 1. Л. v. Liliencron : Die historischen Volkslieder der Deutschen vom 13. bis 16. Jahrhundert, I. Bd., Leipzig, 1865, 3, ill. 66. sz. A róluk szóló krónikás utalások pedig Chronicon S. Petri (id. hely) 304 — 305. 1. ; Christophori Manlii Lusatiae liber sextus caput LXI. (Oh. Q. Hoffmann: Scriptores Rerum Lusaticaruml/l. k. Lipsiae et Budissae, 1719), 352. 1. Ez két verssort közöl a német variánsból. 137

A határozatot közli Palacky : Doc. M. Jo. Hus, 332. 1. ; Nejedly, i. m., 167. 1., Dahhelka, i. m., 193. 1. ; „. . . bohemiee cantaverunt cantiones varias confingentes detractorias contra ecclesiam et fideles". Chronicon Procopii notarii Pragensis. Höfler FRA Script. II/L, 73. 1.