Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
А К OKMÁNY KAKASZTPOLITIKÁJA 1849-BEN 57 végig megmaradt a fentebbi álláspontja mellett,18 6 és a háború befejezéséig nem is történt semmi lényeges előrelépés a rokkantak földhöz juttatása ügyében. így Kiss Ernő országos főhadiparancsnok hiába állíttatta össze hónapról hónapra azoknak a rokkant honvédeknek a jegyzékét, akiket az orvosi felülvizsgálat a 10 hold földdel vagy 1000 forinttal nyugdíjazandók közé sorolt, és hiába sürgette több ízben is a kormány ígéretének megvalósításával kapcsolatos általános rendelet kiadását : a kormány valósággal titkolta azt, hogy a korábbi ígéretet érvényesnek tekinti, s az igényükkel néha mégis jelentkező rokkantak bürokratikus huzavona áldozataivá váltak.187 Az idejekorán történő, általános érvényű intézkedést aligha pótolhatta Kossuthnak egy-egy elkésett gesztusa, amilyennel például július 8-án az április 26-i komáromi ütközetben 14 sebet kapott Dobozi János közhuszárnak megígéri, hogy az 1000 forintot szülővárosa, Sárospatak két hét alatt ki fogja neki fizetni.18 8 Sárospatak ekkor már régen ellenséges megszállás alatt volt s Kossuth ígéretének nem lehetett több gyakorlati értéke, mint annak a kísérletének, amellyel július 23-án, néhány nappal Szeged kiürítése előtt, a szőregi kincstári birtokokon akar nagyobb méretű rokkant-települést létrehozni.189 Nem, a hosszú hónapok mulasztásait ekkor, júliusban már sokkal radikálisabb és átfogóbb intézkedésekkel sem lehetett volna helyrehozni, még kevésbé lehetett ilyen jelentéktelen és gyakorlatilag már megvalósíthatatlan kezdeményezésekkel. Az úrbéri törvényjavaslat keletkezése A helyes politika a kormány és Kossuth részéről kétségtelenül az lett volna, ha már korábban, de legkésőbb a tavaszi győzelmek okozta lelkesedés 186 Duschelt pénzügyminiszter még júl. 20-án is azt irta egy konkrét eset kapcsán a Belügyminisztériumnak, hogy a 10 hold föld, illetőleg az 1000 forint kamata a Honvédelmi Bizottmány dec. 22-i rendelete értelmében csak »ahaza védelmében megsérült és további kereset folytatására képtelen azon honpolgároknak« jár, »kik a népfelkelésben résztvesznek, tehát nem a rendes sorezrcdbeli katonáknak és honvédeknek, kik megsérülésült esetére úgyis szabályszerű nyugdíjjal láttatnak el«. Sőt hozzátette, hogy »a népfelkelésnél megsérültekre nézve is ezen az országos honvédelmi bizottmány által tett Ígéretnek már ezúttali beváltását a fennforgó körülmények nem engedik és azért több debreceni, a harctéren sérült nemzetőröknek, kik világosan a fentebbi rendeletnek értelme alá estek, további ellátásuk fejében ideiglenesen csak a szokott napi nyugdíj utalványoztatott, a 10 hold föld vagy 1000 pengő forint iránti választás boldogabb időre hagyatván, midőn majd ez iránt egy általános intézkedés, ha a körülmények megengedik, létrejöhetend«. (L. Belügymin. 1849. Szegedi iratok, 4137/B. sz.) 187 A Kiss Ernő által felterjesztett május-júniusi jegyzék 27 nevet tartalmaz, egy későbbi, júl. 22-én kelt újabb névjegyzék pedig további 8 nevet ; ezek valamennyien a honvédsereg rokkantjai. (L. Belügymin. országlászati oszt. 10. kútfő 66. tétel és Szegedi iratok 4343/B. sz.) A Hadügyminisztérium is vezetett összesített nyilvántartást az ily módón nyugdíjazott rokkantakról, ez a nyilvántartás májustól augusztusig mindössze 34 nevet tartalmaz. Közülük öten önkéntes alakulatok tagjai, a többi rendes katona. A »béke beálltáig« valamennyien az 1000 forint kamatait kapták. (L. Hadügymin. 1062. rakt. sz.) Nyilvánvaló, hogy ez a szám csak a töredéke a szabadságharc munkaképtelen rokkantjainak. 188 L. erre Kossuthnak az országos hadi főparancsnoksághoz intézett utasítását OHB 8579/1849. sz. alatt. 189 Júl. 23-án közölte Kossuth a Pénzügyminisztériummal, hogy »mivel igen szívén fekszik a sérült katonák sorsa, óhajtaná őket az álladalom pénztárának megkímélése tekintetéből is Szőregen megtelepíteni«, és ezért utasította a minisztériumot, hogy a szóban forgó kincstári birtokon vizsgálja meg a telepítés lehetőségeit. (OHB 9492/1849. sz.)
