Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
58 BARTA ISTV.ÍX tetőpontján országos érvényű, radikális törvénnyel takarította volna el a hűbériség minden maradványát, a parasztság nincstelen tömegei előtt pedig Táncsics és Vasvári javaslatainak szellemében megnyitotta volna a földhözjutás lehetőségét. Vétenénk a történeti igazság ellen, ha nem méltatnók jelentőségének megfelelően azt a tényt, hogy a kormánynak az áprilisi úrbéri rendelet kibocsátásától kezdve szándékában volt az úrbéri maradványok kérdésének általános érvényű törvénnyel való rendezése s hogy az erre irányuló törvényjavaslat már május folyamán el is készült. Azonban éppen ennek a törvényjavaslatnak a sorsa emeli ki különös élességgel a kormány felelősségét azért, hogy az úrbéri maradványok eltörlése kérdésében a szabadságharc bukásáig semmi sem történt ; s csak fokozza ezt a felelősséget az a körülmény, hogy a szóban forgó törvényjavaslat a földtelenek földhöz juttatásának ügyét még csak nem is érintette s így ebben a döntő fontosságú kérdésben — a rokkantaknak tett, de soha be nem váltott ígéreten kívül — a kormány részéről az egész szabadságharc alatt nem történt semmi előrelépés. Láttuk, hogy a »hűbéri viszonyokat minden alakban megszüntető törvény« megalkotásának szükségessége az április 19-i rendelet kibocsátását közvetlenül megelőző tárgyalások során került át a távoli ígérgetések szférájából a reáUs feladatok, a sürgős tennivalók sorába.19 0 A rendelet bevezetésébe már be is került az a kötelező ígéret, hogy a kormány a szóban forgó tárgyban haladéktalanul törvényjavaslatot fog előterjesztem. A sürgősséget azonban a kormányzat illetékes tényezői különbözőképpen értelmezték. A legfontosabb ügyek intézése az új minisztérium megalakulásáig változatlanul — sőt kormánytársai visszalépése miatt a korábbinál talán még fokozottabb mértékben is — Kossuth vállára nehezedett, s ő a minisztérium szervezése, a jövő hatáskörök és kormányzati alapelvek tisztázása s a Függetlenségi Nyilatkozat belső és külső elismertetése körüli megfeszített tevékenysége során továbbra sem talált időt arra, hogy az úrbéri törvényjavaslat elkészítését elindítsa. Az új minisztérium május 2-i bemutatkozását követő napon a képviselőház még mitsem tudott arról, hogy a sürgősnek minősített ügyben az április 19-ét követő két hét alatt bármi is történt volna, ez a tájékozatlanság jellemezte legalábbis a radikális Vlád Alajos képviselő felszólalását és a felszólalás fogadtatását. Vlád emlékeztette a képviselőházat az ősz óta többször elhangzott ígéretre s nemcsak elérkezettnek, de halaszthatatlannak is látta az időt arra, hogy az úrbériség maradványainak ügyét napirendre tűzzék. Utalt azokra a jelenségekre, amelyek az április 19-i rendelet kiadását szükségessé tették s hangoztatta, hogy a kérdés haladék nélküli tárgyalását újabb szempontok is sürgetik : a nép az elnyerendő jogok útján még jobban a függetlenség ügye mellé állna, még szívesebben állítaná ki az országgyűlés által megszavazott újoncmennyiséget, de a földesurak szempontjából is sokkal fontosabb a kérdés mielőbbi eldöntése, mint a további bizonytalanság. Kérte tehát Vlád, hogy a képviselőház szólítsa fel az igazságügyminisztert, adjon be már a következő hét elején törvényjavaslatot, a sürgősség. miatt esetleg a Deák által előző szeptemberben készített javaslat nyomán — itt a baloldal zúgással adott nemtetszésének kifejezést —, mert a tárggyal tovább késlekedni nem szabad, kétszer ad, aki gyorsan ad. A békepárti Abonyi István gyengédtelenségnek, ildomtalanságnak tartotta, hogy az új minisztériumot a képviselőház mindjárt határidős megbízatásokkal sürgesse ; Vukovics igazságügy-190 V. ö. a 2. s köv. 1-on mondottakkal.
