Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
56 ВЛИТА ISTVÁN dik, 15 hold földet kap háború végével mindenik«,18 3 de sem az egyebütt harcoló honvédség tagjaival, sem a népfelkelőkkel, sem a személyes parancsnoksága alatt éppen ekkor felállított tartalékseregbe beállókkal kapcsolatban nem tesz még ekkor sem ilyen ígéretet? Kossuth még júliusban sem tesz többet, mint amennyit már januárban is megtett : igyekszik enyhíteni e föld népének mind súlyosabbá váló háborús terhein azáltal, hogy megpróbálja elejét venni a nép szükségen felüli megterhelésének. Látja, hogy a »nép sympathiája nélkül szent törekvéseinknek nincs jövendője«, de ennek biztosítására elegendőnek látja azt, hogy július 16-án rendeletben tiltja meg »a népnek saját seregeink általi nyomorgatását«. Az alkalmat erre az adja, hogy Perczel seregénél az élelmezési tisztek hanyagsága miatt az éhező sereg »pusztításhoz, rabláshoz, erőszakhoz« nyúlt, másrészt az ide-oda vonulás során mérhetetlen mennyiségű fuvarozással terhelte a népet. Kossuth szigorú rendeletben utasította Mészáros fővezért és Perczel tábornokot, hogy akadályozzák meg a visszaéléseket, »minthogy a népnek tömérdek fuvarokkali sanyargatása épen most, midőn aratás ideje van, a nép között már irtózatos ingerültséget gerjesztett és tömérdek panaszkodásra nyújt okot«.183 3 Ezen túl azonban még a végszükség napjaiban sem megy Kossuth. Július 14-i nagy népfelkelési kiáltványa ugyan joggal hivatkozik arra, hogy »a népben van hazaszeretet s ép a nép legalsóbb rétegeiben olly tiszta, .önzéstelen hazaszeretet, minőt keveset mutathat e história«, s joggal látja a nép újfajta hazaszeretetének forrását abban, hogy régen a nép »harcolt Bethlenért, Bocskaiért, Rákócziért, most nem harcol senkiért, csak a hazáért, a szabadságért«, ebben a kiáltványban sem teszi azonban a leghalványabb célzást sem arra, hogy a kormány esetleg méltányolni is fogja a nép hazaszeretetét és sok áldozatát.1836 Hogy a kormány mennyire nem érezte át saját felelősségét a parasztság igényeivel kapcsolatban, arra egyebek mellett bizonyíték a tíz hold földdel jutalmazandó rokkantak ügyének további alakulása is. Említettük már,184 hogy amikor Szemere miniszterelnök június elején — valószínűleg Vasvári ismertetett beadványának folyamányaként — kérdést intézett Duschek pénzügyminiszterhez a kormánynak ezzel az ünnepélyesen vállalt kötelezettségével kapcsolatban, azt a választ nyerte, hogy a kormány által ígért 10 hold föld vagy 1000 forint csak a népfelkelésben megrokkantaknak jár, a hadsereg rokkantjainak meg kell elégedniök a korábban gyakorlatban volt nyomorúságos rokkantellátással. S bár Vasvári javaslata nyomán — de az abban foglaltak jóval szűkebb értelmezésével — szóba került a háború rokkantjainak esetleges délvidéki letelepítése,185 a pénzügyminiszter mind-183 Kossuth levelét Aschermann helyettes komáromi városparancsnokhoz 1. OHB 9231/1849. sz. alatt. 1833 OHB 9327/1849.sz. 183 <> Az általános népfelkelésre felszólító körlevelet 1. KÖM XV. 717. s köv. 1. 184 Az előzményekre 1. a 10. s köv. l.-on mondottakat. 185 A Belügyminisztérium írta jún. 24-én Kiss Ernő országos főhadiparancsnoknak.hogy »a kormány részéről a bánáti elpusztult falvak megültetése elrendeltetvén, a 10 hold földdel jutalmazandó rokkantak közül azoknak névsorát, kik földilletményeiket a Bánátban vagy a végvidéken kívánnák kivenni, kellő használat és célbavett telepítésnéli alkalmazás végett megküldeni szíveskedjék«. (Belügymin. országlászati oszt. 10. kútfő 66. tétel.) Míg tehát Vasvári a szabadságharc valamennyi hős honvédjére kiterjedő országos akciót javasolt, a minisztérium megmaradt a népfelkelőkre leszűkített rokkantakkal kapcsolatos korábbi elképzelések mellett.
