Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
A FÖLDMŰVELÉS MAGYARORSZÁGON" A XIV. SZÁZADBAN 551 növényeknek növekedésük alatti további gondozását, a föld gyomlálását, kapálását is, ami legtöbbször asszonyi munka volt. Mindez kizárta azt, hogy a kertek a határ legtávolabbi részein, nehezen megközelíthető helyeken legyenek, mint a szabadfoglalású földek általában. Ahol tehát nem a telkek közvetlen szomszédságában helyezkedtek el, ott mindenütt a településhez legközelebb eső helyeken találhatók, vagyis a legértékesebb nyomásföldek között. Helyhez rögződésük azonban megkívánta, hogy az egyes növények váltása e kerteken belül történjék meg. Ahogy a rendelkezésre álló adatokból láthatjuk, az egy-két holdas nagyság ezt körülbelül meg is engedte. Közvetlenül a háznál való elhelyezkedésük lehetővé tette, hogy talajuk az istállón felgyülemlett trágya egyszerű ráhordásával, tehát a legkönnyebben javítható legyen. A friss feltörésű legelő földek közti elhelyezkedésükből viszont arra gondolhatunk, hogy esetleg összekapcsoljuk őket ezzel az egyes népeknél (és némely helyeken sokáig nálunk is) megvolt gyakorlattal, mely tavasszal a felszabadult karámhelyeket foglalja le á kapás vetemények számára.15 5 E növényeknek a gabonaneműektől eltérő termesztési rendje, vetési és érési ideje, valamint a növekedés alatt szükséges védelmük megköveteli azonban, hogy a szabadfoglalású földekhez hasonlóan bekerítsék őket. Jóval később szabadulnak ugyanis fel, mint a határ s így az akár a tarlón, akár az ugaron legelő állat éppen az érés ideje alatt kárt tehetne bennük. Az a tény, hogy a források e kertek termelési funkciójának pontosabb jellemzését mellőzik, valószínűleg azt mutatja, hogy az ország nagy részében ekkor még vegyesen termelték külső és belső, ún. veteményes kertekben a táplálkozásnál nélkülözhetetlen gazdasági növényeket, amilyenek a különféle zöldségfélék.15 6 a káposzta vagy az igen fontos étolajat szolgáltató tök. A földművelés nagyarányú fejlődésére mutat azonban, hogy a század elején az ország gazdaságilag fejlettebb részem a zöldségfélék közül a káposzta,157 a répa és valószínűleg a tök kiválik15 8 a többi közül s vagy együttesen,159 vagy egymástól függetlenül külön külső kertekbe kerül. Egyes dunántúli községek gyakran más falu határában fognak maguknak a kapás növények számára kertet,16 0 ami arra vall, hogy a termeszt vényekkel szemben nagyon megnövekedtek az igények. Ez pedig csak az esetben indokolt, ha nem csupán saját szükségletű termelésről van szó,16 1 mint amellyel e korban a káposzta és az olajat szolgáltató tök esetében rendszerint számolnunk kell. A parasztság mellett, úgy látszik, a nagybirtok is fokozatosan bekapcsolódik e két fontos 155 Gunda Béla: Telekformák, települések és a gazdálkodás kapcsolata a Lápos felső völgyében. (Kny. Földr. Közi. 1941. 4. sz. 241. 1.) 156 1 3 5 7 : „Locus sessionalis cum ortibus olerum et frugum''. (Pozsonyi kpt. Orsz. Lt. C. 14. f. 12. nr. 3., Má. E.) 157 1 361 : Békásmegyer „Hortus caulium" (Dl. 1935 : Má. E.) ; 1362 : Békásmegyer „Orti caulium" (Dl. 5121 ; Má. E.) ; 1367 : Kistava birtokon „Hortus caulium" (Dl. 5597) ; 1367 : Fakófalva és Németfalva (Pozsony m.) birtokokon „hortus caulium" (Dl. 5579 ; F. N. A.) 158 A zöldségfélék közül a káposztán kívül igazi jelentőségre főként a répa és tök tett szert a középkorban. Az előbbi kettő — a hüvelyesek mellett — fontos helyet foglalt el a parasztság mindennapi étrendjében. A tök pedig, mint olajos növény, elsőrendű világító olajat és zsiradékot szolgáltatott az oly gyakori böjti időkben. 159 1339: „hortus olerum seu caulium". (Anjou O. III. 602.) 160 1330 : Marcsamagyar határában „orti olerum ville S. Marie" (Pozsonyi kpt. О. L. Met. С. 9. f. nr. 1 ; Má. E.) 161 1375 : Erzsébet királyné diósgyőri kúriájából évente „medium centenárium olei"-t adat a pálosoknak. (Dl. 6330; Má. E.)
