Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
544 BELÉXTESY MÁETA állandó gondozást, kapálást igényelnek, s így a gyomnövények nem tudnak elhatalmasodni. A XIV. század folyamán tehát a közvetlenül feltört réti vagy erdei földek nagy többségéből először kertek lesznek.103 Az új növénytermesztésnek ilyen kapásokkal való bevezetése gyepföldön a későbbi századok technikai eljárásai között is szerepel.10 4 A földművelés rendszerének kronológiai és regionális eltérése a legfontosabb élelmet szolgáltató növények fajtáiban is megmutatkozik. Például az Alföld nagy részében, ahol még mindig túlsúlyban van az állattenyésztés, feltűnő, hogy a termesztvények között e korban is főként olyanok szerepelnek, melyek a friss földeket kedvelik. A jászokról, kunokról tudjuk, hogy az évenként meghatározott adót még a XV. században is főként zabban, árpában, lencsében, borsóban és kölesben kötelesek leróni : 105 tehát vagy olyan növényekben (mint a köles10 6 és lencse), amelyek friss földbe is vethetők, vagy olyanokban (mint a köles, árpa, zab), melyek egymásután is még jól megteremnek. A köles mellett a lencse egészen a XVIII. század végéig igen kedvelt termesztvény az Alföldön, ahol — mint tudjuk — a gyeptörések egészen az újabb időkig igen magas arányszámot mutatnak. Az ország mezőgazdaságilag fejlettebb vidékein döntő változást hoz azonban a XIV. század folyamán a mezőgazdasági technika fejlődése, nevezetesen az ugareljárás bevezetése a termesztés rendjében is. Azok az adatok, melyek arról beszélnek, hogy parlagpihentetésű földet ugar-eljárás szerint vesznek művelés alá, a nyomásos örökszántó pihentetett földjének gondozásához hasonló eljárásra vallanak. Itt valószínűleg egymásután többszöri szántással érik el azt, hogy most már ne csak köles termesztésére legyen alkalmas a föld, hanem olyan igényesebb gabonafajtára is, mint amilyen a búza. A művelés technikájának ezzel a döntő átalakulásával így nemcsak a földhasználat rendszere, hanem a gabonatermesztés rendje is megváltozik, és a kenyérnövények fontosságában eltolódás következik be. A köles jelentősége alább száll, bár az előző időkben országosan széles körben elterjedt növény volt. Kivétel az Alföld, még e korban is nagyrészt feltöretlen, a földművelés szempontjából elmaradt tájaival, valamint Erdély107 és a Felvidék, egyes pásztorkodó népesség által megszállt vidékeikkel. A kölesnek, mint primitívebb mezőgazdasági kultúrák jellegzetes velejárójának szerepe közismert kultúrtörténeti tény. Tudjuk pl., hogy a belsőázsiai nomád népeknél a legközelebbi múltig jelentős kenyérgabonának számított.108 Nálunk a Dráva-Száva vidékén, 103 1352 : Csomaközi Márton, Longa Péter és fiai kárpótolják Nagy Simon testvérüket egy birtokrésszel Várcsomaközben. Annyi jobbágyot adnak neki, amennyit akar, megengedvén, hogy ,,a parte planieei seu prati idem jobbagiones Simonis ortum sibi facere possint" éppúgy, mint Péter jobbágyai (Károlyi О. I. 211). loi Erdőirtás után még ma is szokásos, hogy a frissen irtott erdei talajba két évig csupán tengerit vetnek, ezzel mintegy bevezetve a művelést, aztán hét évig búzát termesztenek egyfolytában. 105 1453-ban a magyar királyt illető jövedelmekről készült kimutatásból kitűnik, hogy a kunok és jászok évente tartoznak adni jó és tiszta búzát 200 kg-t, zabot 400 kilót, borsót, lencsét, kölest 500 kilót. (Gyárfás István: A jászkunok története. Szolnok, 1883. III. 629. 1.) 106 A kölestermesztés alföldi jelentőségét mutatja még az 1456. évből származó adat. (L. a 98. jegyz.) 107 1273 : Kölesér (Bihar m.) Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bpest, 1940. 284. 1.; 1397 : (Dés) Dengelegi Miklós egy holdnyi lelegeltetett köles vetésért 3 köböl kölest ad kárpótlásul. (Teleki О. I. 261.) 108 A kazahoknál hasonló eljárással találkozunk. (Grekov, B. D. : A parasztság története Oroszországban a legrégibb időktől a XVII. századig. 1956. 60. 1.)
