Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
A FÖLDMŰVELÉS MAGYARORSZÁGON" A XIV. SZÁZADBAN 545 ahol a kölestermelés az újkorban is megtartotta jelentőségét, némely adatok tanúsága szerint a XIV. században is nagy szerepet tölt be mind a rendes köles,109 mind egyik fajtája, a borköles,11 0 de — jellemzően — nemcsak kenyér-, hanem kásamagvat szolgáltató gabona gyanánt. Az a tény, hogy a rendszeres vetemények közül az ország mezőgazdaságilag fejlettebb tájain a köles hiányzik, arra vall, hogy itt e korban már csak mint ínséggabona vagy mint utóvetemény játszott szerepet. Alkalmassá teszi erre az is, hogy tenyészideje rövid — mindössze két hónap — s így hosszantartó tavaszi árvizek után még nyár derekán is könnyen elvethető. A szeszélyes folyók által veszélyeztetett vidékeken tehát minden bizonnyal még mindig nélkülözhetetlen tavaszi kenyérmagvat jelentett a köles, főként keleti megyéinkben, pl. Ungban, Zemplénben, Szatmárban, Szabolcsban, ahol gyakran olvasunk arról, hogy a határjárást, birtokbecslést éppen a hosszantartó árvizek miatt nem tudták megtartani.111 Igénytelensége és rövid tenyészideje következtében azonban arra is alkalmas, hogy a learatott gabona után a tarlóba vessék. Ez az eljárás újabb időkig szokásos, s a kölesen kívül más, kevésbé fontos, igénytelen gabonafajtákat is használnak erre, amilyenek kásanövényeink általában. A köles alárendelt termelési szerepére mutat a XIV. században, hogy az ország mezőgazdaságilag fejlettebb tájain, amilyenek a Dunántúl, a Kisalföld és az Alfölddel érintkező keleti megyék, helyette mint kenyérmag főként a búza és rozs használatos. Ezt bizonyítják a korabeli őrlési vámok : 1369-ben Miklós fia Péter, a veszprémi egyház keszői jobbágya Pótvásáron bérbevesz egy malomhelyet, három évig fizet érte évi 40 köböl gabonát búzában és rozsban, három év után 80 köböl gabonát.112 1375-ben Elefánti Mihály malmát pálosoknak adja ; malmából addig évente 120 mérő búzát, rozsot kapott.11 3 1380-ban budai polgárnak felhévízi malma után évi három garletta búza jár.11 4 A köles csökkent jelentőségére mutat az is, hogy helyette a ,,bladum"-nak nevezett, valószínűleg köleshez vagy hajdinához hasonlító kásaféle mellett11 5 egyre jobban előtérbe kerül az árpadara, mely ettől a 109 A lippai (szlavóniai) polgárok panaszt emeltek a Dobra nemzetség tagja ellen, hogy a „Bagynagoricha" nevű birtokrészt elfoglalván, a kölest lekaszálta. (Zsigmondkori О. I. 6346.) 110 1328 : „milii borkules vuJgariter dicti" (Mon. civ. Zagr. I. 131). 111 1335 : márc. 29-én a határt, mivel „totum comitatum Ungh, in quo dictas possessiones existunt, innundatio aquarum cooperuisset" királyi mensurákban felmérni nem lehetett, tehát szemre becsülték meg (Anjou O. III. 154) ; 1344 : (Zemplén m.) a birtokbecslést az árvíz miatt nem tudták megejteni (Kende es. lt ; F. E.); 1389 : Tyúkod (Szatmár m.) „propter inundationem et copiositatem aquarum" (Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bpest, 1940. 2. 1.) ; 1371 : (Szatmár m.) „per fluxum aque fore distractum" (Maksai Ferenc, i.m. 2. 1.) ; 1343 : (Borsod m.) árvíz (Dl. 57079. Danes es. It, ; F. E.). 112 Nyitraí kpt. magán lt. Pótvására 32/33 ; F. N. A. 113 Dl. 6257 ; Má. E. 114 Dl. 6370 ; Má. E. 115 1395 : Prodavizi Mikes mester özvegye bevádolja Ördög Istvánt, hogy elfoglalta férje után visszamaradt javait. A több ezer kepe gabona és a köblökben számított zab mellett Szenterzsébeten szerepel „100 tina bladi" (Zsigmondkori О. I. 4179). E másik adat világosabban jelzi a bladumnak a lisztőrleménnyel szembeállított voltát ; 1349 : Baka (Hont m.) szerepel „molendinum farine et bladi", az utóbbi valószínűleg kásahántoló malom lehetett. Ezt erösítí meg egy 1395-ös Szolnok megyei adat : Moni Bartha fiai megegyeznek Moni István fiaival, hogy moni részbirtokukat kettéosztják. A telkes helyeket elválasztó határ egy ároknál kezdődik, és „ad calcem porte orti bladorum annotati Domiani" megy. (Zsigmondkori О. I. 4769.)
