Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
A FÖLDMŰVELÉS MAGYARORSZÁGON" A XIV. SZÁZADBAN 543 nem hoz lényeges változást az előző századokkal szemben. Az eszközök egy része, mint az eke, a sarló és a kézi csép az előző századokban is használatos, sőt még évszázadok múlva is él népünk körében s pl. a sarló esetében az azonos tárgyon belül lefolyó morfológiai-tipológiai változások minimálisak. Változás legfeljebb mennyiségi tekintetben következik be azáltal, hogy a társaságban végzett munkák jobb megszervezésével a munkák termelékenysége növekszik. Határozott fejlődés tapasztalható azonban a növénytermesztés rendszerében, amely a talaj gondosabb megmunkálása (többszöri szántása és szabályozott pihentetése) mellett a növények határbeli elhelyezkedésében is megmutatkozik. A termesztett növények fajtáit és azok határbeli elhelyezkedését ugyanis döntő módon befolyásolja a termelők azon törekvése, hogy a növényeknek a környezettel szemben támasztott igényei minél teljesebb mértékben kielégülést nyerjenek. A természetes igények kielégítésének vannak mozzanatai (mint pl. a termelői alkalmazkodás az adott éghajlati- és talaj viszonyokhoz ), amelyek mint emberi tevékenységek passzív jellegűek, vannak azonban olyan, a társadalmi-technikai fejlettségből következő elemei is (munkaeszközök, művelési rendszer stb.), amelyek révén az ember aktíve fokozni tudja a kultúrnövények igényeinek kielégítődését. A növények talajigényei, illetőleg az ezeknek megfelelő talajelőkészítő eljárások szerint a müvelés alá kerülő földek a XIV. század folyamán nagy általánosságban már három csoportba oszthatók. Első, kisebb csoportjuk : a még mindig frisstörésű rét-, legelő-, erdei földek ; a másodikba tartoznak a hosszú parlagpihentetés után ismét művelés alá vonható földek ; végül a harmadik csoportba a már állandó ugarművelés alatt álló szántóföldeket sorolhatjuk. Aszerint, hogy a földművelés rendszere országosan milyen eltérést mutat,100 — azaz örökszántó nyomásos, vagy parlagtartó nyomásos, esetleg vad talajváltó rendszer-e — különbözik a legfontosabb élelmet szolgáltató növények fajtája és mennyisége. A friss gyeptörés mind réti és legelő-talajon, mind erdei talajon bizonyos szükségszerű megkötöttséggel jár a művelésben. Hacsak nem tisztítják meg előzőleg a növényzettől (már a korábbi évszázadok során is uralkodónak bizonyult valamely eljárás, pl. az égetés vagy a kosaraztatás útján), a frissen feltört talaj csak igen nehezen művelhető s termelőképessége is korlátozott. A teljesen friss gyeptörés ugyanis csak egyszer szántható, mert második szántásnál az eke már visszafordítja a gyepet. Olyan növények termeszthetők tehát benne — pl. köles —, amelyek talajigénye gyengébb, és gyökérzetük köti a talajt. (A köles, ha ritkán is nő, elbokrosodik, bugája sok és nagyobb lesz, amellett nem használja úgy ki a talajt, mint az ugyancsak igénytelen és friss törést kedvelő zab. Utána búza, árpa, zab, még jól vethetők.)101 De jó a friss törés olyan igényesebb növények számára is, mint pl. az ugyancsak fontos táplálékot szolgáltató káposzta és tök,10 2 melyek a fejlődés során 100 A földművelés rendszerének különböző típusaira és azok országos elterjedésére vonatkozókat 1. ,,A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. században" c. dolgozatomban (Ethn. 1954. 3—4 sz. 387—415. 1.). 101 De szereti a friss földet a len és kender is. Az előbbi főként a friss parlagot, az utóbbi pedig a kövér, vizes, lápos helyeket kedveli. Sűrű növekedése miatt elnyomja a kinövő gyomot, árnyéka pedig nem engedi azt teljesen kifejlődni. 102 1 394 : Kezy Márton fia és 12 éves öccse kiegyeznek a veszprémi Sümegben lakó János fia Bálinttal. Megengedik, hogy a „Halagus berek"-ben egy káposzta alá való kertet foglaljanak, olyan nagyságban, mint „unus jobbagio integram sessionem habens ortum conservare pro caulibus consuevisset". (Zsigmondkori О. I. 3326.)
