Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
542 BELÉNYESY MÁRTA egykori rakodóhelynek, sem formája, sem pontos rendeltetése nem állapítható meg. Nem valószínű azonban, hogy csak a szénát gyűjtötték volna ott össze és nem egyéb terményeket is. Minthogy — a határjárás tanúsága szerint is — erősen vizenyős helyről van szó, ahonnan a szálas gabonát és szénát meglehetősen nehéz lett volna behordani, ezért a határban kellett tárolni ; ehhez pedig elsőrendű rakodóhelyül kínálkozott a határnak egy emelkedettebb pontja. E rakodó típus — amint más adat is mutatja — e sík vidéken e korban elég általános lehetett.9 7 A 'horreum', illetve 'szérű' fogalmának nem eléggé pontos körülhatárolhatósága következtében azonban egyelőre nem állapítható meg biztosan, hogy a termés csűrben állt-e, vagy csupán szabad ég alatt. Ügy látszik, hogy a csapadékban szegényebb Alföldön már e korban sem csűrbe rakodtak, hanem a kevés gabonát asztagba rakva a szántóföldön hordták össze. Ott a helyszínen készítettek szérűt és azon csépelték, illetve nyomtatták el a gabonát. Sokszor még télen is ott állt az asztag, mert nem tudtak idejében végezni vele.9 8 Az Alföldre vonatkozó középkori forrásaink azonban felettébb hiányosak s ezért nehéz eldönteni, hogy e rakodási mód erre a vidékre jellemzőnek mondható-e. Tekintettel a későbbi gyakorlatra, feltételezhető, hogy a szálas gabona tárolásmódja tekintetében az Alföld már a középkorban, élesen elválik az őt körülhatároló domb- és hegyvidéktől, ahol a szálasgabona rakodását csűrök vagy belső rakodó kertek rendszere jellemezte. Azonban nyomtatásra, vagyis állati erővel, szabad ég alatt végzett szemnyerésre nem következtethetünk biztosan. Ehhez túl kevés bizonyíték, hogy szérű szavunk e korban szórványosan felbukkan, s hogy ugyancsak szórványosan előfordul az ,,area", ill. ,,locus graminalis"99 név szintén szérű értelemben. Az újkorban tipikus nyomtatási területünk, a Duna-Tisza köze, a középkorban sajnos meglehetősen fehér terület. Könnyen kínálkozik azonban az a feltevés, hogy a nyomtatás és cséplés újkorban mutatkozó táji differenciálódása gazdasági kultúránk későbbi fejlődésének eredménye, és a nyomtatás ott fejlődött ki, ahol az újkorban nagyobbarányúvá vált a gabonatermelés. Az aratás és szemnyerés alapvető vonásait vizsgálva, kézenfekvő a feltevés, hogy — a talaj gondosabb előkészítésén kívül — mezőgazdasági technikánkban (legalábbis a munkaeszközök tekintetében) a XIV. század 97 1331 : ,,Comes Byton, quandam particulam terre arabilis, viginti et sex iugera terre in se oontinentem, et unam sessionem cum loco orréi, in terra Laymer de comitatu Baranyensi, ipsium contingentes, quam quidem terre particulam cum sessione et loco orey annotatis, prenominati Philippus füius Emböl et Bytao filius eiusdem titulo empcionis dinoscuntur possedisse". (Zichy О. I. 374.) 98 1456 : Az óbudai apácák ceglédi emberei dec. 6-a körül „nonnullas terras arabiles Ladislai et Georgii de Nyarasapath... in comitatu Zolnok exteriori. . . adiacentes elfoglalták tőlük, nonnullosque cumulos milii cuiusdam Stephani parvi iobagionis dictorum exponentium. . . in dictis terris arabilibus seminati et in eisdem terris in capetias sive cumulos congregati tempore in eodem asportassent". (A communis inquisitionál még e kifejezés is szerepel : ,,ac nonnullos cumulos milii in facie dictorum terrarum arabilium procreati et in acervos ibidem redacti. . . asportassent". (Dl. 15012. „Anyagi kultúránk a XV. században" Adattára. O. A.) 99 1324 : A fehérvári káptalan előtt a Rátót-nembeli Reynoldus fia Miske ispán a veszprémi egyház földjeitől körülzárt mintegy 40 holdas vámosi birtokrószét „cum tribus areis et locis sessionalibus" eladja Henrik veszprémi püspöknek. (Veszprémi Regeszták. 67.) A csicseriek említett 1343-as osztozkodásakor szerepelnek Sárosban uo. „loca graminalia" nevű. helyek (Anjou О. IV. 333). A Rumiak 1342-es birtok osztásakor Rumban ,,locum aree ipsorum, in quo fruges tritulantur pro loco sessionario iidem filii assumpserunt ad numerum quatuor sessionum et medio prescriptarum Duruslai" (Zalai О. I. 402. és 1. a 94. jegyz.).
