Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PARASZTPOLITIKÁJA 1849-BEN 51 A változást a baloldal magatartásában kétségtelenül azok a tapasztalatok indították meg, amelyeket a baloldal egyes tagjai az önvédelmi háború szervezése, a néppel való rendszeres személyes érintkezés során szereztek. Ahogyan Kléh István eljutott a tél végén a szatmári nép helyzetének megismerése során a parasztkérdés valódi jelentőségének felismeréséig,172 úgy értette meg a baloldal egyre több tagja újra azt, hogy a helyese n értelmezett egységfront-jpolijjka реTM а-.ря.гя.яу.Н igénwk elodázását, hanem ellenkezőleg, azok kielégítését teszi szük ségess é S amikoFfebTuár vtígétől Debrecenben a jobb- és baloldal között kiéleződtek a belpolitikai harcok és az országgyűlésen belül egyre inkább kisebbségbe szoruló baloldal új erőfeszítésekkel próbálkozott tömegbefolyását fokozni, az erőfeszítések sorában előtérbe került a demokra+ikllP paT-ng-npnlitikfl. Tww^-aIpqp is.(4 parasztság mejlql sç>ha el nem tántorodó Táncsics adott hangot először ennek a követelésnek átmeneti hallgatása után március elején közzétett alkotmányt erv ezetéTSen, majd a forradalmi demokratikus diktatúra szükségességének napirend re tűzésével egyidő b*"^ ок ^p „ ^^i^ií^i^i tömöritő Kgyenlőségi Társulat fe lhívása Magyarország népéhez és hadseregéhez. Ez a kiáltvány a szabadságharc célkitűzései egyikének vallotta, »a népet eddigi elnyomottságából teljesen felszabadítva megosztozni vele minden jogban, sőt szegénységén is a lehetőségig könnyíteni« ; ünnepélyes ígéretet tett, hogy a haza a győzelem után minden érte hozott áldozatot gazdagon visszatérít és kijelentette, hogy »a gaz; honáruló k s ellenséggel cimborálok vagyonainak elkobzása« révén az állam kezére kerülő birtokokat »vissza kell majdan szentelni a hazának, mi csak úgy történhetik meg, ha a szabadságharcban résztvettek között érdemeik sprint kioktat nak«, »fis ez meg fog történni — hangoztatta a kiáltvány — mi, a nemzet egyik töredéke szavunkat adjuk nektek nép és hadsereg, minden törekvéseinkkel oda munkállani, hogy a kormány és nemzeti hatalom a fentebbi ígéreteket mielőbb valósítsa a győzelem után.«17 3 Az Egyenlőségi Társulatnak ez a felhívása a közvetlen célját természetesen nem érhette el, nem mozgósíthatta a paraszti tömegeket a balodal politikájának a támogatására. Azzal azonban, hogy benne a radikálisok mintegy elkötelezték magukat a hűbéri maradványok felszámolásán túlmenően az .elkobzott birtokok terhére történő földosztásra is, a tavaszi hadjárat elő' estéjén kétségtelenül befolyást gyakorolt a jobbára paraszti összetételű hadsereg hangulatára, az egész parasztságban pedig még inkább tudatosította igényeinek jogosságát. S amikor az országgyűlésen belül a baloldal április folyamán a békepárttal szemben véglegesen alulmaradt, bukásával együtt a földosztás gondolata nem tűnt el véglegesen a politikai közvéleményt foglalkoztató kérdések sorából. Május vége felé Vasvári Pál vetette fel újra, aki úgy látszik, nem hiába töltött el hónapokat a Rákóczi-szabadcsapat szervezégével a bihari nép között. Vasvári május 27-én — átmeneti debreceni tartózkodása idején — beadvánnyal fordult Szemere miniszterelnökhöz. Beadványában abból indult ki, hogy tapasztalata szerint az országgyűlés által elrendelt újonctoborzás során »nem állnak ki sokhelyütt az újoncok oly önkénytesen, mint eddig, s a lelkesítés nem mindenütt talál oly visszhangra, mint azelőtt«. Hivatkozott saját többhónapos tapasztalataira, s bár nem vonta 172 V. ö. előbb, a Századok 1955. évf. 863. s köv. 1-on mondottakkal. 173 A kiáltvány egy példányát 1. a Kossuth-Archiv 562. sz. csomójában. 3*
