Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PARASZT POLITIKÁJA 1849-BEN 3 r Még határozottabban jelentkezett igényeivel a felszabadulás után Tolna megye népe, amely a megszállás alatt különösen bátran viselte magát s annak ellenére, hogy »a kaputos osztály jobbára nyomorultan viselkedett«, egy népgyűlésen »éljen Kossuth« kiáltással utasította el a császári parancsnokság felszólítását, hogy a megye küldjön hódoló feliratot Ferenc Józsefnek.141 Tolnába Fiáth Istvánt küldte ki a kormány a megye közigazgatásának megszervezésére és az újoncozás megkezdésére. Fiáth május 25-i jelentéséhez mellékelte a dombovári járás nagyrészét kitevő Eszterházy-birtok egyik gazdatisztjének levelét, amelyben az a járás magyar anyanyelvű földmíves köznépének mozgalmairól számolt be a kormánybiztosnak. A jelentés szerint a nép már az előző évben is úgy értelmezte a márciusi törvényeket, hogy »fel van mentve a zsarnok uraság önkényétől, nincs többé úr, nincs herceg, nincs földesúr, senki se parancsol nekik«, a földesúri jogokat azóta se tisztelte, legújabban pedig »a féktelenség annyira terjedt, hogy a földesúr trágyáját az istállók mellől, sőt az istállókból is, pénzen kaszált lóheréjét zölden, szárazon a rétről; búzáját zölden learatva a földről, birkáit a legelőről elviszik. Ezt teszik egész községek nappal erőszakosan, tagadás nélkül, azon meggyőződésben. hogy ez szabad, amit elvisznek az sajátjok. teszik pedig ezen kártételt azon felkiáltással 'éljen Kossuth,' ki ezt nekünk megengedte'. Nem használt itt semmi intés, sem magyarázat, sein semmi — a nép elöljárói osztoznak, részt vesznek, sőt szitogatnak minden kártételeket.« »Urak itt tenni kell — figyelmeztet a levélíró — mégpedig hamar, mert a járvány már tovább és tovább harapózik, Isten mentsen még nagyobb bajtól, a belellenségtől.«142 Fiáthot a tudósítás nem érte váratlanul : a parasztság mozgalmai nem korlátozódtak a dombovári járásra, tudott más esetekről is és május 22-én kelt, első intézkedéseit tartalmazó rendeletében már »hazaárulási büntetés alatt« tiltotta el a lakosságot bizonyos »jogtapodások« elkövetésétől, »miután illy, a. törvénnyel és alkotmányos szabadsággal meg nem férő visszaélések által fejetlenségre nyittatik tér, mellyet pedig az ellenség saját érdekére használhatna fel«. A minden oldalról beérkező hírek hatása alatt pedig hamarosan újabb kiáltványt adott ki, amelyben a szabadságharc sikereit annak tulajdonította, hogy a nép hallgatott vezetőire, megmaradt a törvény ösvényén akkor is, amikor az ellenség »a szegényebbet a vagyonosabb ellen uszította, nekie ígérte a császár nevében vagyonait annak, ha agyonveri«, s tette mindezt azért, »hogy a robotot, a dézmát, a tizedet visszaszerezhessék, és hogy ők legyenek a kényurak és hogy legyen a nép barom, és hogy ők meghízhassanak a nép véres verejtékén . . .« És ennek ellenére is — folytatódott Fiáth kiáltványa — »Tolna megyének vannak községei, kik volt uraságaiknak vagyonát, erdeit, vetéseit pusztítják, elvakítva azon hitben, hogy ez nekiek szabad, veszélyeztetvén így a rendet, törvényességet és késleltetvén a béke helyreállítását és nem gondolván meg azt, hogy ezáltal épen azt teszik, mit az ellenség akar . . .« S hogy mennyire komolyak voltak a mozgalmak, mutatja az a körülmény, hogy Fiáth június 8-án újabb rendeletet volt kénytelen kiadni a kötelezettségeik teljesítését megtagadó majorságiak ellen. Kárhoztatta ez a rendelet, hogy »sokan Tolna megye népei közül a nyert úrbériséggel meg nem elégedvén . . . példa nélküli vakmerőséggel, a szabadság fogalmait 141 L. erre a Közlöny febr. 24-i számában febr. 12-i kelettel megjelent Tolna megyei tudósítást. 142 Fiáth István máj. 25-i jelentését Nagy Károly gazdatiszt hozzá mellékelt máj. 24-i levelével 1. Belügymin. vegyes iratok 130. rakt. sz. 958/B. sz.
