Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
44 ВЛЕТА ISTVA.V összezavarva ... a magánszerződések útján több földbirtokosok által nékik kiadott feles földekért közös megegyezéssel magokra vállalt napszámos munkákat nemcsak hogy nem teljesítik, sőt még a legelvetemültebb ravaszsággal az ezen kötelességüket teljesíteni akarókat is ijesztések és fenyegetések által a szerződés betöltésétől visszatartóztatják«, és felhatalmazta a birtokosokat, hogy szükség esetén a szerződésszegők terhére más munkásokat — akármilyen magas napszámért — fogadjanak, a hatóságokat pedig utasította, hogy az így keletkezett költségeket a földbirtokosok javára a szerződést nem teljesítő parasztokon kíméletlenül hajtsák be.14 3 Néhány nappal később, június 12-én pedig a megyei bizottmány hozott határozatot arról, hogy a »megyében mindinkább terjedő anarchikus kicsapongások meggátlására« összesen 203 főből álló rendőri századot kell felállítani.14 4 Az erélyes intézkedések nyomán a mozgalmak itt is alábbhagynak : Fiáth István legalább is már június 13-án azt jelenti a belügyminiszternek, hogy »az anarchiának az ominosus dombovári járásban — az uradalmi ügyészi jelentés nyomán — nyoma sincs, kisszerű éjjeli legeltetéseket kivéve, ami nem baj«.14 5 A Tolnával szomszédos Baranya sem maradt ment az ellenség eltávozása nyomán kibontakozó népmozgalmaktól. A kormány által kiküldött biztos, Majthényi József június 10-i beszámolójában arról írt, hogy részben a megye déli részén tartózkodó ellenség miatt, részben hogy a megyében »mindenfelől tünedező népmozgalomnak egyrészt anarchikus kitöréseit meggátolja, másrészt pedig annak az ügy érdekében irányt adhasson«, a tolnai kormánybiztos által rendelkezésére bocsátott bonyhádi lovas gerillacsapattal vonult be a megyébe.14 6 Veszprém megyéből Hunkár Antal főispán-kormánybiztos panaszkodott május 26-án a községekre, »kiknek most, habár az uradalomtól elkülönözve is vágynák, legelőjük,szűk és a másét gázolják, etetik, tipratják«. »En ugyan véget fogok tenni illy garázdaságnak — írta Hunkár — és a vagyont minden esetre biztosítandom, mert ma elhatároztuk, hogy az illyen vakmerő egyéneket mint csendzavarókat vésztörvény elébe állítandom. Elég dolgunk vagyon most az ellenséggel, hát mi ne legyünk magunk között békében?« — értelmezi kissé egyoldalúan a nemzeti egységfrontot az egyébként radikalizmusáról ismert főispán. — »Ez lenne még a legnagyobb veszedelem és a nagyoknak tőlünktőli legnagyobb elidegenittetése, pedig öszve kell olvadni a nemzetnek.«14 7 Komárom megyében és szomszédságában a tata-gesztesi Eszterházy-uradalmak népe fordult szembe az uradalmi tisztikarral és fogott 143 Mindhárom nyomtatványt 1. a Kossutli-Archív 662. fasc.-ában, a Fiáth István nevét viselő csomóban. 144 L. erre Fördős István alispán jún. 21-i, Szemeréhez intézett jelentését. (Belügymin. országlászati oszt. 1849. 12. kútfő 27. tétel.) 145 Belügvmin. ein. 215/1849. sz. 146 Belügymin. országlászati oszt. 1849. 12. kútfő 1. tétel. 147 »Figyelmet érdemel« — írja itt a lap szélére Szemere ; a Hunkárnak adott válaszban pedig arra figyelmeztette, hogy »mezei rendőrségi kihágásokért, ha különben azok honárulási vétekkel egybekötve nincsenek, vésztörvényszék eleibe senkit állítani nem lehetvén«, várja meg a Közlönyben hamarosan kiadásra kerülő rendeletet. A tervezett rendelet fogalmazványa is ott van a jelentés és a válasz fogalmazványa mellett: ez meghagyta a törvényhatóságoknak és kormánybiztosoknak, hogy »a törvények szigorú alkalmazása és ha kell, a makacsok és csendháborítók ellen mçg súlyosabb fenyíték elrendelése által« vessenek gátat a kihágásoknak és ezáltal eszközöljék »a hon megmentéséhez nélkülözhetetlenül szükséges belcsendet és vagyonbiztonságot«. (Belügymin. vegyes iratok 130. rakt. sz. 991/B. sz.) A rendelet a Közlöny jún. 22-i számában jelent meg, jún. 12-i keltezéssel.
