Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394

AZ 1918-AS NOVEMBERI PABASZTMOZGALMAK 413 A demokratikus forradalom győzelme Budapesten október 30-án megdöntötte a földesúri-tőkés hatalmat, megbénította erőszakszervezeteit, szétszórta konzervatív pártjait. A budapesti győzelmet, majd a vidéki városok megmozdulásait követő novemberi parasztfelkelések a forradalom paraszti szét sugárzását jelentették az országba. A parasztság kiforratlan eszközökkel, tisztázatlan célokkal, de hozzálátott a faluban a polgári forradalom végrehajtásához a földesúri vagyon, a falusi tőkések és a helyi hatóságok elleni spontán lázadással. A munkássággal közös fellépésből megszülető országos parasztmozgalom a demokratikus forradalom igen kedvező mozzanata volt, helyileg is aláásta a központban megdöntött nagybirtokos-tőkés hatalmat, megakadályozta, hogy a kizsákmányoló osztályok restaurációs törekvései a várossal szemben a falura támaszkodjanak és kedvező lehetőséget teremtett a forradalom további fejlődésére. A kedvező lehetőséget azonban a munkásság és parasztság novemberben nem tudta teljesen kiaknázni. A munkásság és parasztság elég erős volt a régi rend megdöntéséhez, de nem volt elég tudatos saját hatalmának következetes megformálásához, ami nélkül pedig nem lehetett a tömegek célkitűzéseit megvalósítani. Megkezdődött ugyan az új munkás és paraszt hatalmi szervek kialakulása a helyi munkás- és katonatanácsokkal, de ezek még beolvadtak a nemzeti tanácsokba, amelyek támogatták a liberálisok kormányát. A népforradalom spontán folyamatában levő tudatosság elég volt az osztályviszonyok megértéséhez a győzelem előtt, amíg a régi rend megdöntéséről volt szó, de nem volt már elég a győzelem után, amikor olyan bonyolult kérdések megértése elé került, mint a régi helyén az újnak a megformálása. A szociáldemokrata reformizmus nem tudta megakadályozni a nagybirtokostőkés hatalom megdöntését, de meg tudta akadályozni, hogy az új forradalmi munkás-paraszt szervek hatalmi tényezőként lépjenek fel a liberálisokkal szemben. A forradalom azonban mégis túljutott a közönséges burzsoá-demokratikus államiság keretein és a kettős-hatalom ideiglenes és bonyolult osztályerőviszonyainak kialakításával tett egy lépést a munkásság és parasztság demokratikus diktatúrája felé. De ez csak az első lépés volt, amelyet nem követett második, és eltűrte, hogy a kezében levő óriási erő ellenére a liberálisoké legyen a kormány. A demokratikus forradalom ilyen értelemben csak fél győzelmet aratott és a földesurak és tőkések feletti diadalt megtorpanás követte, mert a liberálisokon keresztül a kizsákmányoló osztályok — ha nem is a régihez fogható módon — de újra erőre kaptak. A forradalmi mozgalom megtorpanása közvetlenül a győzelem után kihatott a parasztmozgalomra is és meglazította egy időre az októberi győzelmet biztosító munkás-paraszt együttműködést. Október 30-án a munkásság irányt tudott mutatni a parasztságnak — a szociáldemokrata reformizmus ellenére —, magával ragadva a katonaságot a földesúri-tőkés hatalom elleni felkelésre, de a győzelem után a reformista befolyás újbóli megerősödésével a munkásvezetés egy ideig hiányzott. A novemberi parasztmozgalmat ezért a liberálisok el tudták szigetelni. A parasztság a novemberi megmozdulások során érezhette a munkás-Mezőkovácsházáról 4 letartóztatásban levő kiengedése ügyében kérnek közbenjárást a szabadlábrahelyezésre a szociáldemokrata párt titkárságától. P I Arch. A XVI. 11/4. 5*