Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394

414 KATÓ ISTVÁN ság spontán támogatását, de ezzel szemben nagyobb nyomatéka volt annak, hogy a munkásság akkor még egyetlen pártja, a szociáldemokrata párt elítélte a parasztfelkeléseket és támasza volt annak a kormánynak, amely csapatokat küldött a parasztok ellen. Ennek ellensúlyozására nem volt elegendő ereje a munkásság forradalmi áramlatainak, míg kommunista párttá nem egyesült. A munkásság forradalmi áramlatai együttéreztek a forrongó parasztsággal, de eszmei fogyatékosságaik és szervezeti gyengeségük miatt nem tudtak a parasztságnak küzdelmei idején hathatós támogatást nyújtani. Vannak adataink arra vonatkozóan, hogy a szociáldemokrata ellenzék valamennyire már megértette a parasztság szövetséges szerepét a forradalom továbbfejlesztésére, de nem állt még teljes következetességgel e felfogás alapján, nem tudta még levonni az ebből adódó szükséges következtetéseket.10

0 E körülmények folytán a parasztmozgalom, amely nem tudott saját erejéből túljutni spontán, félanarchisztikus formáin és nem volt képes igazi osztálycéljait, harcának legmegfelelőbb formáit kialakítani, nem tudta ezt megkapni a munkásságtól sem eszmei támogatás formájában. Súlyosabb volt azonban ennél az a körülmény, hogy a burzsoázia, noha erőszakszervezetei cseppet sem voltak szilárdak, mert korlátozta azokat a munkásság nagyobb ereje, mégis ki tudta használni a munkásság forradalmi áramlatainak gyengeségét és a szociáldemokrata párt segítségével olyan erőt tudott összpontosítani a parasztság ellen, amely elegendő volt a felkelések leverésére. Budapesten október 31-én a liberális-reformista kormánykoalíció megalakulásával befejeződött a forradalom első, polgári szakasza, mert a hatalom a legreakciósabb földesúri-tőkés osztályok kezéből átment — a kettős hatalomtól korlátozott formában — a „legdemokratikusabb" hberális burzsoá-kispolgári erők kezébe, amelyek a forradalom megállítására törekedtek. A parasztfelkelések leverésével vidéken is befejeződött a forradalom — ilyen értelmű — polgári szakasza. A megdöntött régi hatalom helyére lépő liberálisok a parasztmozgalommal szemben a földesúri tulajdon védelmezőivé lettek. A parasztság megismerhette a liberálisok uralmát puskalövéseiről és börtöneiről. Győzött a polgári forradalom és a polgári forradalom mégis befejezetlen maradt. A parasztság számára nem maradt más út a földesúri földtulajdon szétzúzására, mint amit a munkásság keresett szocialista célkitűzéseihez : a hatalmat a liberálisok kezéből a legszegényebb proletár és szegényparaszti osztályok kezébe adni. A forradalom megrekedéséből csak új forradalom, szocialista forradalom ragadhatta ki az országot, amely egyesíti a munkásság szocialista és a parasztság polgári-demokratikus törekvéseit. 100 November első napjaiból fennmaradt egy dokumentum a szociáldemokrata ellenzékiek egyik legagilisabb képviselőjének, Szántó Bélának a szavairól, amit más híján egyelőre jellemzőnek tekinthetünk a szociáldemokrata ellenzékiek felfogására. Szántó Béla itt rámutat a földnélküli parasztság igen nagy szerepére a forradalom győzelmében és további fejlődésében. „Eddig az volt a raison — mondotta —, hogy »akié a katonaság, azé a hatalom«. Ezentúl, »akié a föld, azé az ország«." Azt mondotta a továbbiakban, hogy a forradalom sorsa azon múlik, hogy a parasztságot földhöz juttatják, vagy sem. E jelentős felismerés azonban az ebből következő teendőket illetőleg elhomályosodik. Szántó a forradalom fejlődésének két útját látja : a kormány vagy földet ad a parasztságnak, és akkor a balratolódás békésen fog megtörténni, vagy megtagadva programját nem ad földet, és akkor a munkásság forradalmi harca összefonódik majd „ . . . egy véres, borzalmas parasztforradalommal". Adiadalmas forradalomkönyve, 117.1. Szántó tehát feltételezi még, hogy a kormány támogatásával is lehet esetleg szó a forradalom továbbfejlődéséről.