Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394
AZ 1Ö18-AS NOVEMBERI PAIÎASZTMOZGALMAK 407 A nemzeti tanácsok osztályegyüttműködési programjukkal nehezítették a tömegek forradalmi fejlődését, a burzsoáziától elkülönülő hatalmi szervek kialakítását. A burzsoá befolyás közvetítő szervei voltak a munkásságra és parasztságra. A városi nemzeti tanácsok létezése akadályozta, hogy a forradalom után ugyancsak megalakult városi munkás- és katonatanácsok hatalmi tényezőkként lépjenek fel. A munkás- és katonatanácsok novemberben még alárendelték magukat a nemzeti tanácsoknak, azok függvényei voltak. A városi nemzeti tanácsok szemben álltak a régi nagybirtokos-tőkés közigazgatási szervezettel, de mégis a polgári mérséklet intézményei voltak a forradalomban a „rend" helyreállítására. A liberálisok csak a nemzeti tanácsok támogatásával tudták a megdermedt régi erőszakszervezetek helyén a polgárőrséget, valamint a nemzetőrséget megszervezni és a megbénult állami apparátus helyén a közigazgatást a burzsoázia kezében megőrizni. A vidéki városok nemzeti tanácsai ezt a feladatukat csak úgy tölthették be, hogy engedményeket tettek a munkások és kisemberek forradalmi követeléseinek. Bizonyos fokig túl kellett menniük a liberálisok céljain, épp a liberálisok érdekében, hogy a nemzeti tanácsokhoz fűződő kispolgári illúziók megmaradjanak. A vidéki városok nemzeti tanácsainak ezért sokfelé erősebb kispolgári színezete volt, mint a budapestinek, ami elsősorban intézkedéseikben mutatkozott meg. Felléptek a régi közigazgatási szervek ellenőrzésének követelésével, Szegeden még az ítélőtábla és főügyészség tevékenységét is ellenőrizni akarták választott küldöttek útján.6 9 Másutt a közélelmezés biztosítására rekviráltak, lefoglaltak vasúton szállított árukat, üzletekben árszabályozást rendeltek el, a polgárőrségek részére adót vetettek ki a tőkésekre, amiből helyenként segélyezték a leszerelteket is.7 0 A városi nemzeti tanácsok azonban a kispolgári jellegen túljutni nem tudtak, mert a pártközi együttműködés szervei voltak. Ezért időnként és helyenként hozott radikálisabb intézkedéseik ellenére, megmaradtak az osztálybéke szerveinek és létezésükkel akadályozói voltak a forradalom továbbfejlődésének. A kormánynak azonban még ez is sok volt, szilárdabbnak vélte a burzsoá hatalmat a forrongó tömegekkel szemben, ha nem a kispolgári színezetű nemzeti tanácsokra támaszkodik, hanem a földesúri—tőkés hatalom régi konzervatív apparátusára és ellökte a nemzeti "tanácsokat, amelyek pedig az egyetlen jelentős, országos szervezetét jelentették. 1918. november 3-án megfosztották a Magyar Nemzeti Tanácsot minden végrehajtó hatalmától és fokozatosan, néhány hónap alatt, elsorvasztották a vidéki városok nemzeti tanácsait. November 3-tól a Magyar Nemzeti Tanács azon dolgozott, hogy a vidéki nemzeti tanácsok lemondjanak a beavatkozásról a közigazgatási szervek ténykedésébe és mindenféle hatalmi működésről, mint törvénytelenről.'1 Ez persze nem ment egészen simán, de ez már nem tartozik a mi témánkhoz. 69 P I Arch. Magyar Nemzeti Tanács 2. őrz. egys. 28. I. 70 Kimutatás a vidéki nemzeti tanácsok által 1918. nov. 19-ig foganatosított foglalásokról. P I Arch. Magyar Nemzeti Tanács 29. őrz. egys. 3. 1. — A nagyváradi nemzeti tanács felszólítása a biztosító intézetekhez a kivetett pausálé befizetésére. P I Arch. Magyar Nemzeti Tanács 1. őrz. egys. 112. 1. —- Ki az illetékes? c. cikk részletesen felsorolja a vidéki nemzeti tanácsok „jogsértéseit". OMKE, 1918. dec. 16. 71 Magyar Lajos, a Magyar Nemzeti Tanács irodájának vezetője írja emlékiratában : ,, . . . kétségbeesett erőfeszítéssel dolgoztunk azon, hogy a nemzeti Tanácshoz áradó ügyeket visszaszorítsuk a régi adminisztrációs mederbe ... a leghevesebb vitáink
