Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394
AZ 1Ö18-AS NOVEMBERI PAIÎASZTMOZGALMAK 405 elleni támadásban nemcsak a legszegényebb elemek vettek részt, hanem a parasztság tehetősebb része is. Nem látni azonban még az uradalmi cselédek magatartását. A cselédek ott maradtak az uradalmakon, kitéve magukat a megtorlásnak, és ezért valószínűleg titkos támogatáson túl nem mentek ; nem ők a kezdeményezők és a vezetők. Erre mutat az a körülmény is, hogy a későbbi megtorlások a falvak parasztjai és nem a birtokok cselédei ellen irányultak. A falusi tőkések és földbirtokosok elleni fellépéssel egyidej űleg támadás bontakozott ki harmadik irányban is a jegyzők és kisebb mértékben a helyi közigazgatás egyéb képviselői ellen. A parasztfelkelések ezzel az úri tulajdon elleni lázadásból, az úri hatalom elleni spontán lázadásba csaptak át. Céljaik itt sem tudatosan felismertek és megfogalmazottak. A jegyzők elleni megmozdulásban nagy szerepe volt a felháborodásnak háború alatti önkényeskedésük miatt.6 1 A nemzetiségi parasztoknál ehhez járult még az erőszakos magyarosítás és nemzeti megaláztatások miatti elkeseredés. Nemzetiségi vidéken sok felé nemzetiségi közigazgatást követeltek.6 2 A jegyzők elleni támadásra nincsenek számszerű, részletes adataink. A felmérést nehezíti az is, hogy a novemberi napok után sok jegyző visszatért falujába és többnyire csak ott maradt nyom a feljegyzésekben, ahol a jegyzőt megakadályozták. A belügyminiszter emlékiratában többszáz elkergetett jegyzőt említ.6 3 A korabeli vidéki sajtó is nagy számú jegyző elűzéséről tudósít, különösen a nemzetiségi területen. A „Nagyvárad" azt írta : ,,. . . legtöbb helyen a jegyzők ellen fordult a nép dühe".6 4 A Maros megyei alispán a belügyminiszterhez intézett táviratában a jegyzők kétharmad részének menekülését jelenti.6 5 Nem ilyen széles méretekben, de az összes elénk került megyei és a legtöbb járási beszámoló több jegyző elűzéséről tesz tanúságot. A kormánynak a jegyzők tömeges elmozdítása olyan gondot okozott, hogy több ízben foglalkoztak e kérdéssel. A minisztertanács megbízta a belügyminisztert a megyei főispán-kormánybiztosok felhatalmazásával, hogy azt a jegyzőt, aki „...működési helyét személyes biztonságának veszélyeztetése miatt, elhagyni kényszerül . . ." olyan községbe helyezzék át, ahol eddig nem ismerték.6 6 Ez a rendelkezés kifejezte azt, hogy a kormány képtelen volt megvédeni jegyzői karát a parasztfelkeléssel szemben. A főispánok e rendelkezés alapján egymással cserélgették az elkergetett jegyzőket. Később ez a rendelkezés sem bizonyult megfelelőnek és a beosztás nélküli jegyzők ismételt követelésére külön kormánybiztosságot állítottak fel elhelyezésükre.6 7 61 Dietz leírja, hogy a jegyzők a háború alatt számos visszaélést követtek el. Szabadságolások, felmentések, hadisegélyek kieszközléséért anyagi javakat és szerelmet zsaroltak a katonák hozzátartozóitól. A panaszkodóknak hallatlan durvasággal azt szokták felelni : ha nincs mit enniök, menjenek a mezőre legelni. Dietz Károly, id. m. 4. 1. 62 Csanád megyei alispán jelentése. P I Arch. TAGyOB 2/20. — Hír Körösbökényről (Arad m.). „Arad és Vidéke", 1918. nov. 5. 63 Batthyány Tivadar, id. m. 1. köt. 294.1. —Jászi Oszkár azt írja : „A forradalom első pár napja alatt a népítélet a jegyzői karnak egyharmad részét elkergette állásából." Jászi Oszkár : Magyar kálvária, magyar feltámadás. Bécs, 1921. 66. 1. 61 „Nagyvárad", 1918. nov. 7. 65 1918. nov. 20-án. P I Arch. TAGyOB 6/2. 66 Orsz. Levtár. Min. Tanács 44. sz. jegyzőkönyve, 1918. nov. 12-ón. 07 A kormánybiztosság közzétett rendeletei alapján kiszámítható az 1919. márc. 21-ig elhelyezett közigazgatási tisztviselők száma, de ez nem ad helyes képet, mert az
