Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Kató István: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak 394

AZ 1Ö18-AS NOVEMBERI PAIÎASZTMOZGALMAK 395 valóságos hadjáratokká változtak a parasztok ellen. A háború utolsó éveiben nem hagyták meg még a családok szükségleteire valót sem. A mezőgazdasági ármaximálások nem a dolgozó- és kisparasztok sorsát, hanem az összeköttetésekkel rendelkező nagybirtokosok és gazdagparasztok helyzetét könynyítették. A munkaerőt helyhezkötő kényszerintézkedésekkel megakadályozták, hogy a mezőgazdasági proletárok a munkáskezek hiányát felhasználhassák az emelkedő árakat követő bérjavításra. Ezenkívül a nagybirtokra, jóformán ingyen dolgozó, katonai munkáscsoportokat és hadifoglyokat vezényeltek. A tömeges elszegényedés növelte az ellátatlanok számát, akik a háború utolsó éveiben az állandóan csökkentett adagoknak még negyed részét sem tudták beszerezni. A szegényparasztok eddigi nélkülözése és ínsége koplalássá és éhséggé változott. A háború nagy emberveszteségei, ugyanakkor a jómódúak összejátszása a helyi hatóságokkal a felmentések és szabadságolások körül, valamint a visszaélések az amúgyis szinte csak formális összegű hadisegélyekkel, a dolgozó parasztok hangulatát a végsőkig feszítették.5 A parasztság ttídatosodását növelte az objektív körülményeken kívül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. A hazatérő hadifoglyok elbeszélései az orosz forradalom agrárintézkedéseiről és békeprogramjáról igen mélyen megragadták a parasztság lelkét. Szélesen tükrözik ezt a a falu hangulatáról készült hivatalos feljegyzések. Tiszadadán Rozsvai András az első hazatérő hadifogoly; szavai után azt mondogatják: „...nálunk is így kellene . . .", „. . . legyen egyenlőség, mindjárt vége lenne a háborúnak . . .", „.. . nálunk is csak a nép segíthet magán és csakis orosz mintára . . ,"6

Dorogházán a jegyző megkérdezi az egyik volt hadifoglyot, hogy mit hozott magával, mire az ravaszkásan így felel : . . egy kis orosz gőzt. . ."' A tiszabüdi főbíró feljegyezte a visszatérőkről, hogy „. . . nagy lelkesedéssel beszéltek az oroszországi állapotokról, a bolsevik rendszerről, az orosz vörös hadseregről . . . Oroszországi izgató iratokat is hoztak magukkal. . ."8

A bajai rendőrparancsnok jelentésében leírja, hogy a „bolseviki eszméket" legelőször az Oroszországból visszatért hadifoglyok terjesztették.9

Míg az emlékek frissek voltak és az ellenforradalom erre nem vetett árnyat, a kortársak is hasonlóképpen emlékeztek meg az orosz forradalom paraszti visszhangjáról. A forradalom egyik polgári krónikása, Kemény Ferenc írta 1918-ban : „Az a több százezer magyar katona, aki végigélte az orosz forradalmat, különösen a magyar földmíves katona, odakünn az események hatására elkészült arra, hogy a földosztást . . . idehaza is meg fogja csinálni . . ."1

0 Az orosz forradalom hírei a parasztságban reménységet ébresztettek 5 Tolcodyné P. Julianna: A nemzetgazdaság militarizálásának hatása a parasztsag helyzetére. Tanulmányok a kapitalizmus történetéhez. 1867—1918. Bpest, 1956. — Szeberényi Lajos: Parasztok a világháború alatt. Békéscsaba, 1929. — A nép iránti elfogultsággal nehezen gyanúsítható Dietz Károly írja : „A nép ökölbe szorított kézzel, bósszút lihegő ajakkal várta a megtorlás pülanatát." Dietz Károly : Októbertől—augusztusig. Bpest, 1920. 4. 1. — Windischgrätz Lajos, a közellátás vezetője írja 1918 nyaráról : „A készletek felhajtásával szemben a parasztok sok helyen fegyveresen álltak ellent" : Küzdelmeim. Bpest, é. n. 109. 1. 6 Jelentés Tiszadadáról (Szabolcs m.). Párttörténeti Intézet (A továbbiakban: P I) Arch. TAGyOB 2/21. 7 Jelentés Dorogházáról (Heves m.). P I Arch. TAGyOB 2/17. 8 JeleAtés Tiszabüdről (Szabolcs m.). P I Arch. TAGyOB 2/21. 9 Jelentés Bajáról (Bács-Bodrog m.). P I Arch. TAGyOB 2/9. 10

A diadalmas forradalom könyve. Bpest, é. n. 138. 1. 5 Századok