Századok – 1956
TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368
390 T. TÖTIJ ZOLTÂX engedélyezte egyébként az 1895 augusztusában Budapesten megrendezett nemzetiségi kongresszust, melyen román, szerb és szlovák politikusok vettek részt. A legnagyobb feltűnést keltő intézkedése Bánffynak a helységnevek magyarosításáról szóló 1899: IV. te., mely viharos ellenkezést váltott ki minden nemzetiségből, még a „körültekintő" szászokból is, akiknek képviselői emiatt egyidőre kiléptek a szabadelvű pártból. 0 követelte azt is, hogy hivatalos formában csak magyar hangzású keresztnevet lehessen használni. Bánffyból nem a szándék hiányzott, hogy a nemzetiségi elnyomást elődeinél erőszakosabban és nagyobb mértékben hajtsa végre, ebben az ellenzék viharos obstrukciója és főképpen a dolgozó osztályok, a munkások és a szegényparasztok heves osztályharca akadályozta meg. Végeredményben Bánffy lármás soviniszta frazeológiája nemcsak arra volt alkalmas, hogy a nemzetiségek elkeseredését a réginél is magasabbra srófolja fel, hanem még az uralkodó osztályok tetszését sem nyerte meg. Utódai tehát szakítottak az erőszak nyílt bejelentésének politikájával és újra a burkoltabb módszerekhez folyamodtak. JEGYZETEK Az itt közölt tanulmány a készülő egyetemi történeti tankönyvsorozat II/2 félkötetének (Magyarország története az abszolutizmus es a dualizmus korában 1849—1917) egyik részlete. Pontosabban, a jelen tanulmánynak csak 1 .'!. alfejezete képezi a készülő tankönyv részét, míg a 4. alfejezet a tankönyv számára készült előtanulmány volt, melynek problematikája más, általános fejezetek keretében kerül tárgyalásra. Az 1—3. alfejezet sem öleli fel a kor nemzetiségi problematikájának egészét;* az egyes nemzetiségek történetének előadása külön alfejezetek keretében történik, míg a nemzetiségi kérdés összefüggései a munkásmozgalommal az erre vonatkozó fejezetben kapnak helyet. A nemzetiségi kérdés történetét Magyarországon sem egész történeti szélességében, sem a dualizmus korára vonatkozóan még nem dolgozták fel, rendszeres ós tudományos formában. Mind a magyar, mind a szomszéd népek polgári történetírása adós maradt e feladat megoldásával. A nemzetiségtörténettel foglalkozó magyar marxista történészeknek az egyes nemzetiségek történetére vonatkozó tanulmányai és n\onografikus feldolgozásai még csak készülőben vannak, illetve még nem jelentek meg nyomtatásban. Ezek a munkák jórészt az egyetemi tankönyv megírását megkönnyítő előtanulmányokként jöttek létre és bár az egyes nemzetiségek történetének összefoglalása főként ezekre épül fel, az itt közölt részletek megírásához természetszerűleg alig jelenthettek segítséget. A szerzőnek így egyrészt meglehetősen sűrű bozótban kellett utat vágnia, ha megbízhatóan akart tájékozódni, másrészt a nemzetiségi kérdésre vonatkozó hallatlanul bő forrásanyagból és irodalomból csak a lényegeset és a megbízhatót kellett önállóan kiválasztania, ami nem könnyű feladat. A tájékozódást elsősorban a marxizmus klasszikusainak a nemzetiségi kérdésre vonatkozó írásai segítik elő, ezek adják meg azt a biztos elméleti talajt, melyen állva a fejlődós főbb irányvonalai és az alapvető törvényszerűségek megállapíthatók. A legnagyobb haszonnal Lenin: A nemzetek önrendelkezési jogáról, és Sztálin: Marxizmus és nemzeti kérdés c. munkáit forgattam. Hozzá kell azqnban tennem, hogy a klasszikusoknak nem csupán egyes nemzetiségi vonatkozású írásait, hanem alkotásuknak egészét, szellemét vettem irányadónak és erre az alapra támaszkodva önállóan is megkíséreltem világosságot vetíteni a fejlődés főbb vonásaira. Az egyes nemzetiségek gazdasági-társadalmi struktúrájának vizsgálata látszik ezen a téren leginkább gyümölcsözőnek. Erre vonatkozó nézeteimnek egy részét „Quelques problèmes de l'État multinational dans la * A horvát kiegyezés és a nemzetiségi törvény tárgyalását 1. a Vach Zsiçmond Pál által írt fejezet (A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon) egyik alfejezetében (A nemzetiségi elnyomás rendszere) Századok. 1555. 52-5«. 1. I
