Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
38 BARTA ISTV.ÍX nyire földművelők lévén, később a legnagyobb szegénységre jutván, még csak családjaik élelmezését is alig lesznek képesek megkeresni«.12 0 Nem lehet kétséges, milyen társadalmi helyzetűek voltak azok a nemzetőrök, akiknek a nyári mezőgazdasági munkák idején családjuk egész évi élelmét kellett megkeresniök. Június végén fülöpszállási »kézi munkából élő szegény atyák« kérvényezik, hogy fiaikat, akiknek a szolgálati ideje még májusban kitelt,, a nagy dologidőre való tekintettel bocsássák haza.12 1 Ugyanilyen panaszuk van a kunszentmiklósiaknak is, azzal súlyosbítva, hogy hozzájuk a gazdagabbak fiait már mind hazabocsátották, csak a szegényeket tartották az elbocsátást elrendelő miniszteri rendelet ellenére vissza.12 2 Haczell Márton délvidéki kormánybiztos is kénytelen panasszal fordulni a minisztériumhoz június 23-án az ottani katonai parancsnokság ellen, amely a négyhónapos szolgálat letelte után sem engedte haza a nemzetőröket, akik közül pedig a legtöbb »nejét s gyermekeit hagyta vissza minden segítség nélkül a nyomor és Ínségnek kitéve« ; ezeknek »vér- és keblet lázitó kérelmeit és sírásait az illető katonai parancsnokság nemcsak meg nem hallgatta, de a hadügyministeriumnak a mozgó csapatok elbocsájtását tárgyaló rendeletét ugy, valamint egyes családapák elbocsájtását részemről megrendelő hátirataimat is mellőzte s félrevetette, de pénzbeli ajándékért a vagyonosabbakat inkább, mint a szegényeket bocsájtgatta szabadon. Most már beállván az aratási idő — írta Haczell —, melly alatt egyedül képes kenyerét a birtoktalan szegénység családja számára megkeresni, tömegestül szökni kezd.«123 De az ország parasztnépe számára még távolról sem jelentette minden kötelezettsége teljesítését az, ha fiait odaadta katonának, az otthonmaradottak jelentős részét pedig az egyre megismétlődő és fokozódó nemzetőrszolgálat vette igénybe. Alig volt az országnak olyan része, ahol a szabadságharc folyamán ne került volna sor esetleg több ízben is a népfelkelés fegyverbehívására s az egymásután szerveződő szabadcsapatok legénysége is jobbára a falvak lakosságából került ki. Ilyenformán a haza iránti fegyveres kötelességek teljesítéséből számarányához mérten kétségtelenül a parasztság vette ki a legnagyobb mértékben a részét s az is bizonyos, hogy e terhek a parasztságon belül is a szegényebb rétegekre nehezedtek a legsúlyosabban. De nem kevesebb részt vállaltak a háborús terhek viseléséből azok sem, akik a személyes fegyveres szolgálat alól mentesek maradtak. Messze meghaladná e tanulmány kereteit annak a részletes ismertetése, hogy milyen méretű igénybevételt jelentett a parasztság minden rétege számára a szabadságharc egész tartama alatt a katonai fuvarozások teljesítése, az előfogatszolgáltatás, a beszállásolás, az élelmi készletek kiszolgáltatása stb. Csak részletekbe menő vizsgálódás tudná a valódi mértékében megmutatni azt, hogyan fokozódtak ezek a terhek a nagy erőösszpontosítás januári—februári szakaszában, valamint a tavaszi hadjárat nagy hadmozdulatainak idején, és hogyan sokasodtak az elviselhetetlenségig a hanyatló szakasz egész országot keresztül-kasul szántó hadvonulásai nyomán. A kéznél levő néhány jellemző példa mindössze illusztrálni hivatott az általánosan megállapított tényt, amelynek igazságát az egykorú iratanyag ezernyi még feltáratlan adata bizonyítja. 120 Rajnai őrnagy nemzetőrségi parancsnok jún. 5-i felterjesztését 1. uo. 6. kútfő 1. tétel. 121 Uo. 4. kútfő 23. tétel. 122 Hadügymin. 31.809/1849. sz. 123 Belügymin. nemzetőrségi oszt. 1849. 4. kútfő 21. tétel.
