Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (18 6 7-1900) 379 éppenúgy, mint lenn a vármegyéken és községekben. Az uralkodó osztályok érdekeit a tisztviselőkön és az állam más közegeiken keresztül a törvényektől függetlenül érvényesítették, semmibe vették a nemzetiségi burzsoázia és még inkább az egyszerű nép jogait. Már 1868 nyarán — a nemzetiségi törvény meghozatala előtt — a szerb Omladina állítólagos „üzelmei" miatt — kormánybiztost küldenek ki Újvidékre és meghurcolják Miletié Szvetozár polgármestert és országgyűlési képviselőt. Miletiéet 1870-ben a horvát bán valóságos üzelmeit leleplező cikkei miatt egy évi börtönre ítélik és 1871-ben az Omladinát betiltják. Az erdélyi román vezetőket rendőrségi kémek tartják állandó ellenőrzés alatt és Zaránd megyéről, ahol román főispán volt, elhangzik a javaslat : „ezen fészket a nemzet érdekében megsemmisíteni kellene". A marosszéki tófalusi volt román jobbágyokat az úrbéri bíróság elnöke, br. Apor Károly saját birtokáról elűzhette. A szlovák Húrban József elmaradt törvényes nyugdiját a minisztertanács hajlandó kiutalványozni, „oly feltétel alatt azonban, ha ő a kormány által igénybe venni kívánt szolgálatait felajánlja". Az osztrák Hohenwart kormány trialista politikájának bukása után a Lónyay-kormány szükségesnek tartotta, hogy a rendkívül kiélesedett horvát mozgalmat leszerelje. Ennek jegyében tárgyalásokat indított s a minisztertanács hajlandó volt az elégedetlenséget „még bizonyos concessiók árán is eltávolítani, ha ezen concessiók nem ellenkeznek a fennálló törvények szellemével, s nem gyengítik Magyarország és a társországok közti kapcsolatot . . ." A változott politikai körülmények közt sikerült a nemzeti követelések jórészét feladó horvát nemzeti párttal megegyezésre jutni. így jött létre a kiegyezés revíziójáról szóló, lényeges változásokat nem tartalmazó 1873 : XXXIV. tc., melyet már Lónyay bukása után a Szlávy kormány hozott meg. Kevésbé jártak eredménnyel a románokkal folytatott tárgyalásai, l melyek mérsékelt román kezdeményezésnek köszönhették létrejöttüket. Erre Lónyay a két román érsektől véleményt kért a románok sérelmeiről és kéréseiről egy egyezmény megkötése érdekében. Egy bizalmi férfiakból álló bizottmány memorandumban tárta fel a román követeléseket ; ezek a kiegyezés és Erdély uniójának elfogadását olyan feltételekhez kötötték, melyekre Lónyay nem tartotta alkalmasnak feleletet adni és a tárgyalások megszakadtak. Lónyaynak a Deák-párt többsége véleményével meg nem egyező horvát és román tárgyalásai az uralkodó osztályok egy részének taktikai kísérlete volt az ingadozó kormány helyzetének megszilárdítására. A román tárgyalások közvetlenül a választások előtt történtek. A horvát uralkodó osztályokat a trializmus bukása és a gazdasági válság élőszele késztette engedékenységre. Lónyay ezt a kedvező helyzetet felhasználni próbálta saját helyzetének megszilárdítására. Egyébként nemzetiségi politikájának gyakorlatán sem a szerbek, sem a szlovákok irányában semmit sem változtatott. A Bittó-kormány koholt ürügyek alapján a pánszláv irányzatúnak minősített nagyrőcei, turócszentmártoni és znióváraljai szlovák gimnáziumokat bezáratja (1874). Ugyanazon évben új választójogi törvény megszűkíti a választási jogosultak számát és meghagyja a románok ellen irányuló magasabb erdélyi cenzust. Csupán e néhány kiragadott tény is bizonyítja, hogy a Deákpárt a nemzetiségek alig palástolt elnyomásának szellemében folytatta nemzetiségi politikáját. A gentry pártjának, a Tisza Kálmán vezette balközépnek nemzetiségi politikája nem különbözött lényegesen a kormánypártétól, legfeljebb — mint egyebekben is — taktikai és pártpolitikai okokból ment túl azon. Tisza sze-4 Századok