Századok – 1956

TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368

376 I. TÖT H ZOLTÁN A magyarországi nemzetiségek burzsoá osztályai a kapitalizmus fel­felé haladó szakaszában folyton erősödtek, a magyar uralkodó osztályok és osztrák szövetségeseik ellenében azonban gyengéknek bizonyultak. Minthogy saját népük tömegeire nem mertek támaszkodni, s így a nép forradalmi erői nem álltak rendelkezésükre, a szövetségest hol Becsben, hol a magyar uralkodó osztályokkal való kiegyezésben, hol anya- vagy testvérországaikban, kisebb mértékben a cári pánszlávizmusra való támaszkodásban keresték. Ezek a kísérletek nem bizonyultak sikereseknek. Bécs számára a dualiz­mus alapján való megmaradás nagyobb érdeket jelentett, mint az egyes nemzetiségekkel való összefogás a magyar uralkodó osztályok ellen. A magyar uralkodó osztályok nem voltak hajlandók a kizsákmányolásból jelentős részt átengedni a nemzetiségi vezetőknek. A pánszlávizmusra való támaszkodás legalább olyan nemzeti veszedelmet jelentett volna a nemzetiségeknek, mint a magyar uralkodó osztályok hatalma. Az anyaországok és testvérnépek még nem voltak abban a helyzetben, hogy felszabadításukra vállalkozhattak volna. Végül, de nem utolsó sorban, a forradalmi helyzet hiánya és a nem­zetközi politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy a nemzetiségek sorsá­nak alakulásában lényeges változás történjék. A nemzetiségek gazdasági-társadalmi-politikai erőinek viszonylagos fejletlensége és keresett szövetségeseik megbízhatatlansága vagy viszonylagos gyengesége miatt a népre nem támaszkodó nemzetiségi burzsoáziák mozgalmai, gyakran heves tünetei ellenére is kisszerűségre és eredménytelenségre voltak kárhoztatva. Pozitív jelentőségük annyiban van, amennyiben részben pol­gári demokratikus követelményekért is harcoltak (igaz, nem nagy követke­zetességgel) és főként annyiban, hogy a náluk sokkal reakciósabb magyar uralkodó osztályok elnyomása ellen léptek fel. A század végefelé fellángoló parasztmozgalmak és különösen a nemzetiségek osztállyá fejlődő proletari­átusának harca új erők felszínre lépését jelezte, melyek történelmi szerepe a maga teljes jelentőségében csak a monopolkapitalizmus idején bonta­kozik ki. 4. A magyar kormányok és pártok elnyomó nemzetiségi politikája Az a körülmény, hogy Magyarország soknemzetiségű állam volt, melyben a nem-magyar nemzetiségű népek száma meghaladta a magyarokét, az egész XIX. század folyamán erőteljesen meghatározta az uralkodó osztá­lyok bel- és külpolitikáját. A soknemzetiségű államban az uralkodó nép ural­kodó osztályai sokkal nehezebben tudják sakkban tartani a dolgozó tömegeket, mint a nemzeti államban. A nyelv és a vallás különbözőségei, a nemzetiségek sokfélesége és a szomszédságban kialakult, nemzeti szempontból szabadabban fejlődő államalakulatok — mind növelik az elnyomás stabilizálásának nehézsé­geit. Különösen nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a soknemzetiségű állam a Habsburg-monarchia része, melyben egyrészt az osztrák uralkodó , osztályok és a dinasztia hatalma, másrészt a magyar nemzet valódi érdekei ellentétben állanak egymással. Ugyanakkor érdekellentét áll fenn a magyar uralkodó osztályok és a magyarországi nemzetiségek vezető rétegei közt is. Éppen ezért a bécsi hatalom a hagyományos „divide et impera" elv alkalma­zásában kiváló lehetőséget talált arra, hogy a magyarországi nem magyar népek látszólagos támogatásával fokozza és a maga előnyére használja fel

Next

/
Thumbnails
Contents