Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331

A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAR NÉP 363 győzelemre hivatkozva további birtokokat csikarhat ki Zsigmond királytól. Az 1420-i Prága alatti harcokban a támadásban megrekedő — zömében német — keresztes sereg féktelen irtóhadjáratot folytatott. Mégis ebben az időben különös éllel' fordulnak a cseh husziták Zsigmond, mint magyarországi király ellen különböző panasz- és gúnyirataikban. Ezekben Zsigmond katonái között rendszeresen mindenekelőtt a magyarokat és a magyarországi nemzetiségeket említik, s csak azután a németeket. Az ellenük támadó magyarokat minősítették a németek mellett a cseh nyelv „legkegyetlenebb ellen -ségei"-nek. (Ez visszhangzik Alois Jirásek „Mindenki ellen" című regényében is, amelyben a magyar feudális haderő kegyetlenkedéseit történelmi hitelességgel ábrázolta.)97 A nehéz napokban a prágai szegénység kiváló vezére, Jan Zelivsky János Apokalipszisát prédikálva, a népet Zsigmond, Magyarország királya elleni harcra lelkesítve, őt azonosította azzal a sárkánnyal, amelyről az Apokalipszis beszél. Zsigmond ellen — akit felváltva nevez babiloni és magyarországi királynak — hívja harcba „Prága nagy városát" a híres 1420. évi forradalmi dal is.9

8 Zsigmond csapataiban ugyanis a magyarországi feudális urak jelentős erővel vettek részt. Az 1420. évi keresztes hadjárat négy fővezére között szerepel Pipa Gallicus, aki minden bizonnyal Ozorai Pipo ispánnal azonos. Az adománylevelek tanúsága szerint Zsigmond prágai várőrségében résztvettek Nagymihályi Mihály és emberei is. Már az első időben részt vett a husziták elleni harcban a Pálócziak bandériuma is. A cseh krónikák és korabeli iratok rámutatnak Zsigmond seregének soknemzetiségű voltára, benne a magyarok után horvátokat, dalmátokat, bolgárokat, románokat, székelyeket, kunokat, jászokat, szlovákokat, szlavóniaiakat, szerbeket, pannóniaiakat is említenek, akik felvonultak „a prágai város megszerzésére, s fiai, leányai meggyilkolására, kirablására, tönkretételére". A feudális bandériumok és 97

„Világpolitikai koncepcióját a konstanzi zsinaton s a fejedelmi udvarokban magyar diplomaták és magyar katonák segítségével vitte diadalra" — dicsőíti Zsigmondot Hóman. — „A konstanzi zsinatra nádora és más magyar főurak kíséretében magyar ruhában vonult fel." Hómon Bálint: Zsigmond király. Károlyi Árpád emlékkönyv. Bpest, 1933. 257.1. ; magyarok a konstanzi zsinaton : Zichy Okmt. XII. 86. sz. ; Prágai Jeromos tanait átmenetileg visszavonó nyilatkozata a zsinaton megvan az Országos Levéltárban, Dl. 43302. Ez az irat XV. századi kódexlapnak látszik, hátoldalán versek, mondások. —- 2aloba Koruny öeské к Bohu na krále uherského a sbor kostnicky. Husitskó skladby budysínskóho rukopisu. Praha. 1952. 23. s köv. 1. ; VerSovaná zaloba Koruny Ceské (uo.) 43. s köv. 1. ; Porok Koruny Öeské ku pánóm ceskym о korunování krále uherského (uo.) 61. s köv. 1. ; Hádání Prahy s Kutnou Horou (uo.) 139. 1. ; Brezovai Lőrinc krónikája (FRB. V.) 389, 445. 1. —- Az alább felsorolt tények mutatják, hogy történetileg téves ós elvileg hibás, ahogyan Szalatnai Rezső írt a „Mindenki ellen" bevezetésében Jirásek magyar feudális csapatok kegyetlenkedéseit elítélő ós leleplező leírásáról. Szalatnai csökkenteni igyekszik a magyar csapatok jelentőségét Zsigmond hadában, tagadja kegyetlenkedéseiket. Jirásek a regény e részeinek írásakor Szalatnai szerint „a nacionalizmusnak a hatása alá került". Alois Jirásek: Mindenki ellen. Bpest, 1954. IX—X. 1. Jirásek egy másik munkájához írott előszavában Kovács Endre a magyar feudális kegyetlenkedések említését helyesen értékelte, ezeket a tetteket „nem a magyar nép követte el, hanem Zsigmond király nemzetközi zsoldoshada, amelyben természetesen nagy számban voltak jelen a magyar nagybirtokosok is ... " (Kovács Endre: Jirásek és a régi cseh mondák. Alois Jirásek: Régi cseh mondák. Pozsony, 1954. 12—13. 1.) 98

Brezovai Lőrinc krónikája (PRB V.) 360. 1. — A „Povstan, povstan, veliké mésto Prazské" kezdetű dalt közli Václav Husa (Szerk.) : Nase národní minulost v dokumentech. Chrestomatie к déjinám Öeskoslovenska. I. díl. Praha, 1954. 141—142. 1. 3 Századok