Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAK NÉP 353 A két nemzetiség egyházközségei erősen elkülönültek egymás и ól. Az elkülönülés világos jele pl., hogy 1435-ben a német plébános magyarul nem is értett. Ezek a jelenségek egyházias burokban a budai lakosság szembenálló rétegeinek kezdődő ellentétét, szervezkedését mutatják. Ugyanazzal a jelenséggel találkozunk itt, mint a huszitizmus előtti prágai városokban. A cseh fővárosban 1370 körül tanuló Sagani Ludolf Prága két nemzetiségéről (permixtus populus de utroque ydiomate) írva kiemelte a népi nyelvhasználatot a két nemzetiség templomaiban. Ez az egyházias burokban rejlő ellentét ott is csak utóbb jelentkezett, mint a városvezetéssel kapcsolatos, etnikai köntöst öltő ellentét. Az 1412. évről már azt panaszolja a cseh évkönyvíró, hogy minden tanácsos német volt, hogy a városi fegyvereseket is csak németek közül választják.75 Hasonló fejlődés zajlott le Budán. Itt is a XIV—XV. század' fordulóján a céhpolgárok szervezkedése még megfért az egyházközségi keretekben, az osztályharcban nemzetiségi különbség nélkül vett részt a polgárság, mígnem a magyar céhiparosság erős számbeli növekedése és a huszitizmus ideológiai hatása a magyar céhpolgárok tudatában lassan egyértelművé tette a céhköveteléseket az etnikai célokkal. Még az előző fokra utal Szepesi Mártonnak a XV. század második felében készült dialógusa, amelynek egy a század első negyedére vonatkozó megállapítása szerint Budán, ahol a németek uralkodnak a városban, a német prédikátorok a főtemplomban prédikálnak, a magyarok prédikátorai pedig kápolnákban.76 De amikor a XV. század elején jelentős városi mozgalom zajlott le Budán, ebben a városon belüli rétegellentétek nyíltan, etnikai máz nélkül jelentkeztek, bár az elégedetlen céhpolgárság nagy része magyar volt. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ekkor még jelentős számú céhpolgár német volt s ezek objektív érdekei egybeestek a magyarokéval. A XIV. században a német kézművesek sem jutottak be a városi tanácsba, 1370 után egy kézműves tanácstag sem ismeretes. A XIV. század végén a budai bírák majdnem mind német patríciusok.77 fordulójának ünnepére. Bpest, 1933) 164—165. 1. 1400-ban a pápa megerősítette az esztergomi érsek joghatóságát többek közt e plébániák felett. Uo. 166. 1., kiadva J. Koller, i. m. III. 221. 1. 76 Halász Gábor: Magyar középkor. 6. 1. ; J. Loserth: Hus und Wiclif. 77, 145— 146. 1. 70 Senatorium sive dialógus historieus Martini Abbatis Scotorum Viennae Austriae. (H. Pez: Soriptores Rerum Austriacarum. T. II.) 628. hasáb. 77 Mályusz Elemér, id. kéziratos tanulmány. — Budai bírák a XIV. század végén 1388/89 : Iohannes dietus Gieehel (Gleezel), Zichy Okmt. IV. 312. sz., Zsigmondkori Okit. I. 539. sz., 710. sz. ; 1389/90 : Vlricus Robinstaner (Rabensteiner, helyesen Rabensteyner) Zsigmondkori Okit. I. 1186. sz, Fejér X. 1. 365. sz., javítja Zsigmondkori Okit. I. 1399. sz. ; 1390/91 : Iohannes dietus Pernhauser (Pernhawser) Zsigmondkori Okit. I. 1814, 1921. sz. (Sedulinus Perenhauser már 1329-ben szerepel a budai esküdtek közt, tehát régi patrícius család. Dl. 2568.) ; 1392 : Joannes Pernhawser Xystus Schier, i. m. 20. 1. ; 1392/93 : Iohannes Gleezel (Gloczel) Zala vm. Okit. II. 94. sz., Zsigmondkori Okit. I. 2619, 2719, 2727. sz., és Dl. 39270. ; 1393/94 : Vlricus Rabinstayner (Rabinstainer, Rabenstainer), B. Szabó László: Pest megye 468. sz., Fejér X. 2. 86, 142. sz., Zsigmondkori Okit. I. 3072. sz., Iosephus Podhradczky: História Diplomatica Urbis Budensis et Pesthiensis a Primordiis usque ad Annum 1831. Vol. II. 457. 1. (kézirat, Széchényi Könyvtár Fol. Lat. 1205) ; 1395/96 : Marcus Stoyan (Stoyam) Zsigmondkori Okit. I. 4193, 4196, 4266. sz., Fejér X. 2. 237. sz., Iosephus Podhradczky id. kézirat II. 457.1. ; 1396/97 : Ioarmes Pernhauser Fejér X. 2. 238. sz. ; 1397/98 és 1398/99 : Hertlinus Zsigmondkori Okit. I. 5218, 5596. sz. ; 1398/99 : Marcus Stoyan Zsigmondkori Okit.
