Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
352 SZÉKELY GYÔÏTGY ség, a városi pallosjogot felhasználva halállal, csonkítással, száműzetéssel sújtotta.7 2 A XV. század elején a városokon belüli küzelem egyre inkább bonyolódik az etnikai kérdésekkel, bár ezután is az volt a helyzet, hogy egyik városi réteg sem egységes az etnikum szempontjából. Az iparosodás és a zsellérek számának növekedése emeli a magyar nyelvterületen a városok magyar kézműves- és zsellérelemeinek számát. A városokban magyar utcák keletkeznek, illetőleg a németek külön városrészekbe (pl. Német-utca Budán, Székesfehérvárott, Pécsett) szorulnak. Emellett — bár csökkenő számmal, de jelentős gazdasági szereppel — kereskedőtőkés olaszok is éltek Budán. (Itt Olasz-utca is volt.) Az olasz patriciátus nemigen vállalt részt a budai városi kormányzatból és gazdaságilag is lassan visszaszorult a német és sziléziai kereskedők mögött. Annál inkább erősödött az 1410—1440 közötti években Buda és Szilézia élénk forgalma. Adatok vannak wroclawi (boroszlói) és más sziléziai posztók, sziléziaiak által szállított sör, sózott és füstölt halak, hermelinprémek budai forgalmára, bors és réz szállítása fejében.73 Városaink közül a magyar kézművesek és zsellérek előretörése Budán a legjellemzőbb. Az etnikai különbségek itt már a XIV. század második felébenfelszínre kerültek. A város előkelőbb, német patrícius lakossága a Máriatemplom (mai Mátyás-templom, amelyet a XVI. században még Isthvánfi is „német templom"-nak nevezett), a magyar lakosság a Mária Magdolnatemplom (ma csak helyreállított tornya áll a Várhegyen) plébániája körül tömörült. 1390-ben a két budai plébánia között tizedper folyt le, melyben az egyházi döntőbírák körülhatárolták a magyar plébánia tizedjövedelmeinek területét. Ez egyes Buda környéki falvakra és a zsidóvárosra terjed ki, tehát a város legkevésbé előkelő részére. így is sikere volt ez a magyar kézműves népességnek, mert a magyar plébánia lényegében függetlenült a patríciusok vezette egyháztól, holott a német papság és patrícius réteg azt kívánta, hogy a Mária-templom főtemploma maradjon a városnak. A budai külvárosban levő magyar Péter-templom a XIV. sáázad második felében ugyancsak önálló plébániává alakult, amit a Mária-templom papsága egészen 1392-ig nem ismert el.74 72 Halász Gábor: Magyar középkor. Magyarságtudomány, 1943. 1. sz. 2. 1. — Az adókulcs eltérésére fényt vet Szűcs Jenő, i. m. 257. 1. 73 Német-utcák : Buda, 1440 : Schmall Lajos: Buda-Pest utcái és terei. 27, 146. 1. ; Székesfehérvár, 1407 : Zsigmondkori Okit. II. 1407. febr. 23. ; Pécs, 1444 : Dl. 44380. — A budai Olasz-utcát 1403-ból idézi Schmall Lajos, i. m. 27, 146. 1., in piatea Galicali : Zsigmondkori Okit. II. 1410. febr. 23., máj. 6., in vicoItalicorum 1440, AMagyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 376.1.— Heinrich Wendt : Schlesien und der Orient. Breslau, 1916. 30, 58, 60—62. 1. ; Max Rauprich : Der Streit um die Breslauer Niederlage, 1490—1515. (Zeitschrift des Vereins für Geschichte und Alterthum Schlesiens. 27. B. Breslau, 1893.) 75. 1. 74 Német templom : Xystus Schier: Buda sacra sub priscis regibus. Viennae, 1774. 20, 82. 1. így (quae Germanica vocabatur) nevezi visszaemlékező formában 1579-ben Ernő főherceg oklevele is, B. Szabó: Pest megye tört. oki. emlékei 1688. sz. — A plébániák küzdelmére: Xystus Schier, i. m. 17, 18—19, 28, 49—50, 69, 103—111, 111—118. 1. ; Salamon Ferenc: Budapest története. II. k. Bpest, 1885. 358. 1. ; B. Szabó László: Pest megye. 462. sz ; Fejér X. 1. 346. sz. A Mária-templom papjainak küzdelme a Mária Magdolna- és a Péter-templom függőségben tartásáért a budai patriciátus és a helyi papság kezdeményezésére húzódott ily sokáig. Pápai döntés már 1389-ben különálló, csak az esztergomi érseknek alávetett plébániaként említi a budavári Mária- és Mária Magdolna-, valamint a budaváraljai Péter-egyházat. Gárdonyi Albert: Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban (Emlékkönyv Károlyi Árpád születése 80.
