Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 31 már egyre kisebb mértékben került ki önkéntesekből — hiszen a leglelkesebbek már a korábbi toborzások alkalmával felcsaptak — s egyre gyakrabban kellett a hatóságoknak ^ szeptemberi országgyűlési határozatban előírt módhoz, a sorshúzáshoz folyamodniok. A sorshúzásnak a hadkötelesekről készült névjegyzék alapján nyilvánosan kellett történnie s így elméletben társadalmi helyzetre való tekintet nélkül minden katonaköteles korban levőt egyformán érintett volna, a gyakorlatban azonban a hatóságoknak bőséges alkalmuk nyílt visszaélések elkövetésére. Ezeket az alkalmakat ki is használták, és a visszaélésekből származó hátrány mindig a szegény néprétegekre nehezedett. Ilyen eljárásra számos példát találunk akkor is, ha csak az 1849 április végén elrendelt újabb újoncozásról beérkező jelentéseket vizsgáljuk. Szentesről pl. Serkédi Mihály »ugyanezen város közlakossága nevében is« azt panaszolja Kossuthnak, hogy »a város vezetői önfiaik kímélésével kizárólag a szegényebb fiakat állítják katonának s ezt a kormány parancsából származottnak lenni állítják« és kéri. hogy küldjék meg az erre vonatkozó kormányrendeletet. A kérvény a Belügyminisztériumhoz került és Szemere belügyminiszter szigorú vizsgálatra utasította Csongrád megyét ; a népet biztosítani kell afelől — mondta a rendelet —, »hogy midőn a kormány a szabadság és egyenlőség igéinek életbe léptetésére építi működését, valamint elvárja egyrészről, hogy minden honpolgár önként és teljesen eleget teend hazája iránti tartozásának, úgy viszont mindazok, kik a haza ügye mellett áldozván érdemeket szereznek, egész bizodalommal tarthatnak számot, nejként a jelen rendkívüli idő múltával hasznos szolgálatuk és jobb létre emeltetésük a nemzet előtt nem lesz felejtve«.97 A szentesi zsellérnép persze hiába várt a kormány ígéretének teljesítésére, Szentes azonban ennek ellenére is érdekes példáját nyújtja annak, hogy a földkérdés és a parasztság honvédelmi készsége között milyen szoros kapcsolat van. A város vezetősége ugyanis még Kossuth április 7-i, újoncozásra felhívó kiáltványának kézhezvétele után elrendelte a toborzást és egyben némileg pótolta is azt, ami Kossuth kiáltványából kimaradt : hogy »a honvéd egyszersmind polgárosíttassék is«, minden besorozott újoncnak házhely és egy hold föld juttatását határozta el. A kísérlet nagyszerűen bevált : a város a földet könnyen kiutalhatta az örökváltság során a Károlyi grófoktól nyert nagy földterületből, a tömegesen jelentkező szegényparaszt önkéntesek pedig szükségtelenné tették, hogy az újoncozást sorshúzással kelljen lefolytatni s ily módon a jobbmódúak fiaira is sor kerüljön. Mire az április végén elrendelt 50 000 főnyi újoncmennyiségből a városra eső 82 újonc kiállítása esedékessé vált volna, Szentes már 152 önkéntes újoncot küldött be Szegedre, május végén pedig az újoncozás terén az volt a helyzet, hogy országos viszonylatban csak három megye teljesítette túl az előírt újoncmennyiséget, Bars megye 11 fővel, Esztergom megye 21 fővel, Csongrád megye pedig 73 fővel, s ezt az utóbbi mennyiséget egyedül Szentes város 78 főnyi újonctöbblete szolgáltatta.98 Máshol azonban sokkal egyszerűbb eszközökkel ment az újoncállítás. Fülepp kormánybiztos például Krassó megyéből június elején azt a panaszt emelte az egyik szolgabíró ellen, hogy »a lakosokat éjnek idején korbeli különbség nélkül összefogdostatta s míg a gazdagok, nőtlen 97 Az üggyel kapcsolatos iratokat 1. Belügymin. országlászati oszt. 10. kútfő 12. tétel és Igazságügymin. úrbéri oszt. 248/1849. sz. 88 A szentesi újoncozásra és az önkénteseknek adott földre 1. a Közlöny jún. 7-i számának tudósítását ; a máj. végéig országosan kiállított újoncok összegezését 1. Belügymin. ein. 138/1849. sz. alatt.
