Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
30 BARTA ISTV.ÍX elején még az volt a kormány feladata, liogy a birtokos osztálynak a márciusi úrbéri törvény ellen intézett ellentámadását elhárítsa és biztosítsa a paraszt törvényes tulajdonává vált földet. A nyár elejére a helyzet megváltozott : a parasztság a szabadságharc ügyének győzelmes fordulata után már nem elégedett meg ennyivel, hanem korábbi követeléseinek egész széles frontján jelentkezett igényeivel. Ügy érezte, hogy feljogosítják erre azok az ígéretek, amelyekkel a megpróbáltatások kezdete, 1848 szeptembere óta az állam vezetői ismételten a győzelem kivívása utáni időre odázták el a paraszti igények kielégítését, és feljogosítják elsősorban azok a terhek és áldozatok, amelyek az önvédelmi háború kezdete óta, különösen pedig annak utolsó győzelmes szakaszában egyre nagyobb súllyal nehezedtek vállaira. Hogy ez mennyire így volt, hogy a háború legfőbb terheit, a katonaállítást, a nemzetőrszolgálatot, a népfelkelést, a fuvarozást, a beszállásolást, élelmezést és egyéb terheket mennyire elsősorban a parasztság, s annak is a szegényebb rétege viselte, annak a bizonyítására elegendő, ha csak felületes pillantást vetünk a felsorolt kérdésekre. A honvédsereg összetétele; a szegényparasztság katonáskodása Történetkutatásunk adós még annak a kérdésnek a részletekbe menő megvizsgálásával, hogy milyen összetételű volt a szabadságharc honvédserege, hogy az egyes társadalmi osztályok és rétegek milyen arányban vették ki a részüket a haza fegyveres védelmének kötelezettségéből. Annyi mindenesetre ismeretes, hogy az első tíz honvédzászlóalj szinte kivétel nélkül önkéntesekből állott össze és az 1848 nyarán hozott törvény, illetőleg az országgyűlés szeptember 12-i határozata a további zászlóaljak kiállításánál is a toborzást helyezte előtérbe, és csak a toborzás által ki nem állítható újoncmennyiséget kívánta a hadköteles évjáratokból — a 19. életévtől fokozatosan felfelé — sorshúzás útján kiállíttatni.9 4 Az önként beállók nagy többsége az értelmiségi ifjúság soraiból és a legszegényebb néprétegekből, főleg a szegényparasztságból került ki.9 5 Még kevésbé vitás a korábbi császári sorezredekből magyar oldalon maradt zászlóaljak legénységének összetétele : a császári zászló alá nem a lelkesedés és a hazaszeretet, hanem az anyagi szükség és a hatósági kényszer vitte a magyar föld fiait, éppen ezért a Magyarország területéről újoncozó ezredek legénységének szegényparaszti jellege elvitathatatlan.9 6 A szabadságharc folyamán a régi zászlóaljak feltöltése és újak felállítása állandóan folyt, s ennek megfelelően folyamatosan szükség volt további újoncokra is. Ez a rendszeresen kiállításra kerülő újoncmennyiség 94 A magyar hadseregről szóló, Mészáros hadügyminiszter által júl. 20-án benyújtott, és az országgyűlés által több módosítással aug. 26-án elfogadott törvény szövegét, valamint a Kossuth javaslatára szept. 12-én elfogadott határozatot 1. Beér János — Czizmadia Andor : Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, Bpest, 1954. 570. s kcjv. 1. 95 Ezt a kérdést részletes bizonyítóanyag alapján tárgyalja Urbán Aladár készülő munkája. (Egy részlete megjelent Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán cím alatt a Hadtörténelmi Közlemények 1955. évf. 3 — 4. számában.) 98 Mészáros hadügyminiszter aug. 5-én az újoncozási rendszer megjavításáról is nyújtott be egy törvényjavaslatot ; ebben általános hadkötelezettséggel kívánta helyettesíteni azt az addigi »tökéletlen, sőt kártékony állapotot«, melynek alapján »a hadkellék tíz év elteltével mindenkor egyszerre, részint a szegény adózó nép gyermekeiből, részint a nép söpredékéből, sőt a tömlöcök sötétségéből is állíttatik ki« (Beér — Csizmadia, i. m. 565. 1.).
