Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PAB.ASZTPOLITIKÄ.TA 1849-BEN 29 kérdésbe vétetnék«, megtiltotta, bogy bárkit a törvényhozás intézkedéséig az 1848-i törvény kihirdetésekor kezén volt föld, rét vagy ház birtokában háborgassanak, azonban a törvényhatóságok kötelességévé tette, hogy »egy küldöttség által felelet terhe alatt rögtön intézkedni fognak az iránt, hogy az illynemű birtoktól követelt és megtagadott szolgálatokra vagy tartozásokra nézve a felek közt olly ideiglenes egyesség eszközöltessék, melly a törvényhozásnak további rendelkezéséig szorosan megtartandó szabályul és alkalmazásul szolgáljon«.91 Az Igazságügyminisztérium is megtorpant tehát az előtt a probléma előtt, amelybe Csányi sem mert belevágni : a kétes helyzetű birtokosokat nem merte megfosztani a törvényes eljárás befejeztéig vagy a törvényhozás intézkedéséig földjeik jövedelmétől, mint azt az anyaországban tette, hanem az átmeneti időre is egyezkedés útján kívánta biztosítani számukra, jövedelmeiknek legalább egy részét. A földesúr és paraszt közti vitának ez az eldöntése részben kapituláció az előtt a tény előtt, hogy Erdélyben a paraszt által művelt földek sokkal nagyobb százaléka volt úrbéri szempontból kétes jellegű, mint az anyaországban, még nagyobb mértékben volt azonban annak a rövidlátó és végzetes megnemértésnek a következménye, amellyel a magyar kormány a nemzetiségi kérdést s benne a nemzetiségi parasztság problémáit az egész szabadságharc alatt kezelte.92 Nehéz lenne megállapítani, hogy a rendelet foganatbavétele milyen mértékben történt meg ; előfordulnak esetek, hogy az Igazságügyminisztérium erdélyi vagy részekbeli megyéket egy-egy konkrét esetben a május 54 rendelet alkalmazására utasít, egészben véve azonban a probléma a magyar kormány számára hamarosan elmerül az Erdélyre zúduló baljós események hullámaiban, hogy csak július közepén, a magyar—román megbékélés feltételeit megfogalmazó tervezetben bukkanjon fel ismét egy pillanatra.9 3 A parasztság áldozatvállalása a nemzet önvédelmi háborújában Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a kormány intézkedései, amelyekkel a parasztságot biztosítani kívánta a törvény határait átlépő földesúri igényekkel szemben, általában nem bizonyultak kjplégit/ ^Trnek és eredményes eknek. S nemcsak azért nem tudták beváltani a kormány által hozzájuk fűzött reményeket, mert becsületes végrehajtásuk jobbára elsikkadt a birtokos osztály érdekeit képviselő megyei hatóságok kezén, hanem azért sem, mert az, amit ezek a rendeletek tartalmaztak, az idő előrehaladtával már nem lehetett elegendő a parasztság megnyugtatására. Az év 91 A rendelet fogalmazványa nincs a krasznai felirat mellett, hanem csupán rövid válasz fogalmazványa Kraszna megyéhez, amelyben a minisztérium a megyét a Közlönyben megjelenendő rendeletre utalja. A rondelet a Közlöny máj. 8-i számában jelenj; meg. 92 V. ö. I. Tóth Zoltán előadásával : Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848/49-ben (Kossuth-Emlékkönyv II. köt.) különösen 322. s köv. 1. 93 A Bülcescu és a magyar kormány közötti tárgyalások eredményeként júl. 14-én létrejött »Projet de pacification«-ba utólagosan három kiegészítő pont került Ъе : az első kimondta, hogy a »robot és egyéb hűbéri tartozások a törvény értelmében teljesen el vannak törölve mind a curialistákra, mind a hurubásokra nézve, a második a felégetett falvak újratelepítését engedte meg, a harmadik semmisnek nyilvánította núndazokat a szerződéseket, amelyeket a földesurak Erdély felszabadítása óta a román parasztoktól kierőszakoltak (L. KÖM XV. 724. s köv. L).
