Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
28 ВЛИТА ISTVÁN állam nem vesztett semmit.9 0 Ez az intézkedés természetesen nem szolgálta a parasztok érdekeit és ismét csak azt mutatja, hogy Csányi minden jószándéka ellenére is csak a birtokos — ebben az esetben az állam — szemével nézi a parasztság problémáit. Ez volt tehát nagyjából a helyzet az úrbéri viszonyok terén Erdélyben akkor, amikor Kraszna megye felirata az Igazságügyminisztériumban meg•fontolásra került. A kormány teljhatalmú biztosa és szándékainak képviselője, Csányi László itt nem tudott olyan parasztpolitikát kezdeményezni, amely a zavaros tulajdonviszonyokból határozottan a parasztság javára kereste volna a kibontakozást. Embersége, becsületessége és igazságszeretete révén eljutott addig, hogy igyekezett meggátolni a parasztság igazságtalan zaklatását és a 48-as törvények áthágását, de osztálykorlátaiból nem tudott kilépni, s mint birtokos nemes a magyar birtokosok rovására csak igen kis mértékben tudott a magyarok ellen felkelt román parasztság érdekeinek szószólója lenni. Ezt a magatartást tükrözik ismertetett rendeletei is, amelyekben ugyanolyan határozottsággal követeli meg a nyilvánvalóan majorsági földek után a vállalt kötelezettségek teljesítését, mint amilyen élesen elítéli és korlátozza a földesurak törvényellenes robotigényeit. Pedig Csányinak is látnia kellett, hogy Erdélyben, ahol nincsenek latifundiumok s a nemesek mérsékelt nagyságú birtokai általában teljes egészükben parasztok kezén vannak, a földek úrbéri vagy majorsági jellege forog elsősorban kérdésben s ennek az eldöntéséhez kell az államhatalomnak a megfelelő módozatot megtalálnia. S bizonyára látta is ezt Csányi, de ugyanakkor látta azt is, hogy az erdélyi nemességnek a magyarországinál még sokkal életbevágóbb érdeke az, hogy viszonylag csekély birtokából minél többet meg tudjon magának tartani : ezért nem nyúlt maga a kényes kérdéshez, s ezért várta még május elején, az április 19-i rendelet megjelenése után is az intézkedést az Igazságügyminisztériumtól. Az Igazságügyminisztérium azonban már Csányi levelének Debrecenbe érkezése előtt intézkedett. A minisztérium mindenese ekkor, Vukovics miniszter hivatalbalépésének első napjaiban, még Nagy Károly volt, s ő már Kraszna megye feliratának kézhezvétele napján, május 5-én megfogalmazta a rendeletet, amelynek vezérfonálul kellett volna szolgálnia nemcsak Kraszna megye, hanem Erdély valamennyi törvényhatósága számára a földesurak és parasztok közötti vitás ügyek elintézéséhez. A rövid rendelet »Erdélyt illetőleg, az ott létező úrbéri viszonyok tekintetéből, ideiglenesen és a jogtulajdonra lehető minden következtetés nélkül, addig is, míg a törvényhozás ez iránt határozottan s részletesen intézkedhetnék«, némileg módosította az április 19-i rendelet intézkedéseit. Első két pontja röviden megismételte az április 19-i rendelet intézkedését az olyan birtokról, »melynek úrbérisége a legkisebb kétség alatt sincs«, valamint arról az esetről, amikor »tisztán áll és kérdésbe sem vétetik, hogy a birtok vagy curialis, vagy azt az illetők világos szerződés mellett, bizonyos feltételek mellett használják« ; az utóbbi esetben hangsúlyozta, hogy a feltételeket teljesíteni vonakodók »erre nem önkényleg, hanem mindig rendes bírói ítélettel kötelezendők«. A lényeges változást az április 19-i rendelethez képest a 3. pont tartalmazta : ez abban az esetben, »hol a birtok úrbéri, vagy majorsági természete egyik vagy másik fél által 90 Csányi máj. 8-i s. k. levelét és az Igazságügyminisztériumnak küldött értesítés fogalmazványát 1. ОН В 6848/1849. sz. alatt.
