Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
24 BAIITA ISTVÁN zés árán is hajtsák be : azt azonban, hogy mely földek majorsági jellege kétségtelen, a hatóságok dönthették el. Az érdekelt román parasztok egy csoportjának panaszára az Igazságügyminisztérium augusztus 20-i rendeletében keményen megdorgálta a megyét, kijelentette, hogy a földek természetét csak az említett bíróság állapíthatja meg s »a bíróság ezen ítéletét, mely előtt, a törvény szerint, senkit bármi szolgálatra vagy tartozásra kényszerítni nem lehet, a földek természetének önkényes meghatározásával megelőzni, mindazokat, kiket a földesuraknak illyekül tartani tetszik, valóban curialistáknak vagy allodiális földön lakóknak tartani annyi volna, mint a törvény szándékát kijátszani s az érdekelt felet önügyében bíráskodni engedni«.82 A törvény és az Igazságügyminisztérium rendelete elég világosan beszélt, azonban sem a törvényben előírt bíróságok nem alakultak meg, sem az úrbéri viszonyok maradványainak megszüntetését célzó törvényjavaslatok nem tudtak az országgyűlés akadozó gépezetén keresztül a megvalósulásig eljutni, az Erdélyben kitört pusztító népháború pedig az úrbéri kérdésben a magyar földesúr és a román paraszt ellentétét tolta az előtérbe. S amikor az egész Erdély átmeneti elvesztése után Bem zsenialitása újból a magyarok javára billenti a mérleget, a kormányintézkedések előterébe Erdéllyel kapcsolatban nem a parasztok megvédése, hanem a földesurak úrbéri kármentesítésének ügye kerül. Ezt hangsúlyozta Kossuth is — láttuk — Csányi erdélyi országos biztosnak január 27-i utasításában, s bizonyára a közvéleménynek adott hangot akkor, amikor bedobta a köztudatba azt az elvet, hogy az erdélyi polgárháború magyar károsultjait a román felkelők és szász felbujtóik vagyonából kártalanítsák.83 Csányi erdélyi kormánybiztosságának első két hónapjában elsősorban a felszabadító háború közvetlen problémáival volt elfoglalva s csak április elején jutott el odáig, hogy a lényegében felszabadított országrészben megkezdje a Kossuth által rábízott szervezési feladatok végrehajtását. Megítélése szerint ekkor »hazánk erdélyhoni részének állapotja már azon ponton kezd állani, hogy a közigazgatásnak folyamatba jőnie, a belbékének s jó rendnek célszerű rendelkezések által helyreállíttatnia nemcsak lehet, de szükségképp kelletik is«. Április 10-i rendelete emiek az elvnek megfelelően felölelte az államigazgatás területének csaknem valamennyi problémáját : intézkedett az adó kivetéséről és behajtásáról, kivette a törvényszabta moratórium alól azokat, akik úrbériséget nem vesztettek, fegyverbe hívta a 18—30 éves évjáratokat, elrendelte a nemzetőrség felállítását stb. Intézkedései kiterjedtek a Kossuth által sürgetett kártalanítás kérdésére és a földesúr és paraszt viszonyára is. Rendeletének 4. pontja arról intézkedett, hogy a felkelők által okozott károk megtérítésével kapcsolatos ügyek tárgyalására »minden törvényhatóságban rögtön állíttassanak fel békebíróságok, melyek teendője légyen a károsodottak és kártevők közti egyenetlenségeket kibékítés útján a lehetőségig elenyésztetni és minden erkölcsi eszközöket arra felhasználni, hogy a károsodottak igazságos követeléseikhez perlekedés nélkül hozzájuthassanak«. Ha a kibékítés nem sikerül, a békebíróság igazolja a szenvedett kárt, vegyen fel az ügyről jegyzőkönyvet és nyújtsa azt be a törvényhatóság vezetőjének. 82 A román parasztok kérvényét, a hozzá mellékelt megyei utasítást és az Igazságügyminisztérium rendeletének fogalmazványát 1. Igazságügymm. elnöki iratok 1957/ 1848. sz. alatt (630. rakt. sz.). 83 A Csányinak adott utasítás erre vonatkozó pontjait már előbb, a Századok 1955. évf. 854. lapján idéztük.
