Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
22 BARTA ISTV.ÍX A parasztkérdés alakulása Erdélyben Láttuk, hogy az anyaországban, a Királyhágón innen milyen nehézségekbe ütközött az április 19-i kormányintézkedés elveinek érvényre juttatása. Még nagyobbak voltak ezek a nehézségek a Királyhágón túl, Erdélyben, amelynek úrbéri viszonyai mind történeti kialakulásukban, mind adott állapotukban gyökeresen különböztek a magyarországiaktól. Ha az Erdélylyel szomszédos Szatmár megye az úrbéri állapot rendezetlensége tekintetében a többi magyarországi megyéhez képest szélsőséges helyzetben volt, úgy viszont helyzete még mindig lényegesen rendezettebb volt, mint az erdélyi megyéké, s azt lehet mondani, hogy átmeneti állapotot képviselt a magyarországi viszonylag rendezett és az erdélyi rendezetlen állapot között. Magyarországon az 5194. sz. kormányrendelet elveinek következetes alkalmazása még a legrendezetlenebb megyében is elegendő lehetett volna arra, hogy legalább ideiglenes nyugalmi állapotot hozzon létre a földesúr és paraszt viszonyában. Erdélybeд erről nem lehetett szó s erre figyelmeztette a kormányt röviddel az április 19-i rendelet kihirdetése után Kraszna megye felirata.79 A megye május 1-én kelt feliratának megírására az adott alkalmat, hogy a kormány az április 19-i rendelettel együtt megküldött a megyének néhány megyebeli úrbéri panaszt is azzal az utasítással, hogy azokat a rendelet szellemében intézze el. A megye a feliratban rámutatott arra, hogy a Mária Terézia-féle összeírás, »mely ezen kormányi rendeletnek egész alapja«. Erdélyben nem történt meg, s így az a megyében »az egyenetlenségi kérdések elenyésztetésének alapja nem lehet«, de más olyan összeírás sem volt, amelyből tisztán meg lehetne határozni, hogy mi majorság és mi úrbériség. Ezért a megye maga javasolt néhány olyan szempontot és elvet, amelyek tisztázása és alkalmazása lehetővé teheti a majorság és úrbériség megnyugtató elkülönítését. Az első ilyen segítséget az arányosító perek nyújthatják, az arányosító bíróságok ítéletei, »mellyekben az illetőségek kiszakasztatván, vagy a bíróság áltál az illetőségek külön kiadattak, vagy a földesuraságok által oly móddal kézbesíttettek, hogy azok szolgálat alapjaivá válván, egyszersmind az adó lajstromába is beírattak«. Azokban a községekben pedig, amelyekben arányosító perek nem voltak, »csak a megtelepítések vagy telepedések módja és közeli, vagy emberi emlékezetet felülmúló ideje s annak következésében az adólajstromba lett beiktatás, annálfogva az adózási gyakorlat — bármely tökéletlen is — az adhatja az úrbériségre nézve az egyedüli kulcsot«. A kúriák, az udvartelkek ügyének tisztázása a legnehezebb, ezeket esetenként meg kell vizsgálni s a haszonbért megtagadó jobbágyot el kell mozdítani. Az ilyen vitás kérdések eldöntésére a legalkalmasabb lenne az az országos evalvationalis bizottság, amely majd az úrbéri kármentesítés becsértékét állapítja meg ; de mivel az »siralmasan hányatott hazánk mostani lázas állapot ja miatt« nem kezdheti meg működését, »mert az ilyen nagy és terjedelmes munkára kívánt kezek és érdeklett egyének részint az országgyűlésen, részint a harc :9 Kiaszna megye 1849-ben már nem tartozott Erdélyhez : az 183G : 21. te. alapján 1848 tavaszán az ún. Részekkel együtt visszacsatolták Magyarországhoz. Az úrbéri viszonyok fejlődése azonban a megyében az erdélyi fejlődéshez hasonlóan ment végbe, -s problémái érvényesek voltak egész Erdélyre.-Az igazi erdélyi megyék ekkor nem is fordulhattak a magyar kormányhoz, felterjesztéseiket Csányi László teljhatalmú országos biztoshoz intézték.
