Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
198 L. GÁL ÉVA hazaáruló főurak, a Habsburgok támogatói a kiegyezés korszakában — Gróh József szerint — mindannyian becsületes és jóhiszemű magyarok voltak. Egy másik kisgazdapárti képviselő, Drózdy Győző, háztulajdonos és volt nagybirtokos, felszólalását a kommunista párt és a rendőrség elleni támadásra használta fel.7 9 A törvényjavaslat ellen a parlamenti vitában csak a klerikális reakció foglalt állást többé-kevésbé nyíltan. A Demokrata Néppárt képviselője óvatos beszédében kijelentette, hogy elvileg ugyan helyesli a köztársaságot, csak éppen a törvény javaslatnak ezzel a formájával nincs kibékülve. Megismételte az időszerűtlenségnek, az elsietettségnek ismert érveit, majd pedig helytelennek nyilvánította, hogy a kérdésben a nemzetgyűlés dönt, nem népszavazás, hanem a nemzetgyűlés választja a köztársasági elnököt.8 0 Mindenesetre a magyar népben élő köztársasági gondolat erejét mutatja az, hogy a klerikális Demokrata Néppárt sem merte a parlamentben nyíltan ellenezni a köztársaságot. Nyílt kirohanást a köztársaság ellen a parlamentben csak a klerikális reakció egyik legelvakultabb képviselője, Schlachta Margit kockáztatott meg. Schlachta arcátlan és egyben nevetséges beszédében védelmezte a királyságot és támadta a köztársaságot. Felszólalásának elején kijelentette, hogy ,,az alkotmányforma csak akkor jó, ha transzcendentális alapon áll (!)", hogy a köztársasággal távolabb kerülünk a vallásos alapon álló világnézettől (így akarta a klerikális reakció a vallásos embereket szembefordítani a köztársasággal). Schlachta nem restelt nyíltan védelmére kelni a Habsburgoknak, az egekig magasztalta a Habsburg királyok „jóságát ", „szociális érzését ". A klerikális reakció szónoka ezután a hírhedtté vált szentkoronatant melegítette fel, s kijelentette, hogy a köztársasági alaptörvény az ősi gyökértől (ami nem más, mint a szentkorona) szakítja el a magyar alkotmányt. Igen hosszú beszédében minden lehető és lehetetlen érvet megpróbált felsorakoztatni általában a köztársaság és konkréten a parlament előtt levő törvényjavaslat ellen, végül előállt a maga javaslatával: „Halassza el a nemzetgyűlés az alkotmányforma megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását a békekötés utánig, amikor módjában lesz a kormánynak új választásokat kiírni és megejteni".81 A nemzetgyűlés természetesen elvetette Schlachta határozati javaslatát. Schlachta felszólalásában nem is az az érdekes, hogy mit beszélt, — hiszen a klerikális reakció köztársaságellenessége, Habsburg-imádata senki számára sem volt meglepetés. Beszédével kapcsolatban inkább az a figyelemreméltó, hogy a Kisgazdapárt padsoraiban ülő számos reakciós képviselő, akik a pártközi megállapodás miatt nem léphettek fel nyíltan a törvényjavaslat ellen, Schlachta felszólalásakor közvetve kifejezték együttérzésüket az általa hangoztatott nézetekkel. Az elnöklő Nagy Ferenc, ahelyett, hogy többszöri minősíthetetlen köztársaságellenes kirohanása miatt rendreutasította volna Schlachtát, végig elnézően viselkedett és megvédte a klerikális reakciós képviselőnőt a demokratikus képviselők (ezek között kisgazdapárti képviselők) felháborodott közbeszólásaival szemben. A jobboldali kisgazdapárti képviselők többízben védelmezően és helyeslőleg szóltak közbe Schlachta beszéde '9 Lásd uo. 334., 335. 1. 80 Lásd uo. 288-291. 1. 81 Lásd uo. 311. 1.
