Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (1946) 197 lyileg ellentétbe kerülni Tildyvel. Beszédéből mindenesetre az látszott, hogy a jobboldal nem nagy lelkesedéssel mondott le Nagy Ferenc köztársasági elnökségéről.7 5 Tildy köztársasági elnöksége a demokratikus erők győzelme volt, mivel az akkori helyzetben a számításba jöhető személyek közül ő volt a legalkalmasabb.7 6 Tildy megválasztása és Nagy Ferenc jelölésének elejtése azt demonstrálta, hogy a baloldal támadásban van és el van szánva a reakciós erők reménységeinek meghiúsítására. * A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés 1946. január 24-i ülésén terjesztették be ; tárgyalását január 30-án kezdték meg. A törvényjavaslat előadója Sulyok Dezső, a kisgazdapárti jobboldal egyik exponált vezetője volt. Az, hogy a Kisgazdapárt őt jelölte a törvényjavaslat előadójául, ellensúlyozása kivánt lenni az államformaváltozás kérdésében a jobboldalt ért vereségnek. Sulyok Dezső, amennyire lehetett, ki is használta előadói megbízatását arra, hogy hangot adjon az ellenforradalmi erők álláspontjának. Sulyok éppen a köztársasági törvényjavaslat előadói beszédében tartotta szükségesnek fejtegetni, hogy a királyság és a köztársaság államformája egyformán lehet erkölcsös és hasznos, hogy a királyságban éppen iigy megtalálhatja a boldogságát valamely nép, mmt a köztársaságban. Rátérve arra, hogy miért választotta mégis Magyarország most a köztársasági államformát, azt állította, hogy ez elsősorban külpolitikai demonstráció, amelynek azt keh bebizonyítania a külföld előtt, hogy Magyarország gyökeresen szakított a múlttal. Ennek egyedüli indokként való hangsúlyozásával többek közt az volt a célja, hogy elhitesse : a magyar nép nem saját meggyőződéséből, nem a t örténelmi fejlődés szükségleteiből kiindulva, hanem csupán külpolitikai okokból választotta a köztársasági államformát. Ez igaz volt nála és elvbarátainál, de nem a magyar népnél. Beszédének további részében nem mulasztotta el, hogy — a történelmi előzményekkel foglalkozva — elítélőleg nyilatkozzék a Tanácsköztársaságról, miközben, a jobboldali szociáldemokraták tapsai közepette dicsérőleg emlékezett meg a hírhedt Peidlféle „szakszervezeti" kormányról.7 7 A Kisgazdapárt jobboldali vezetője tehát a parlamenti tárgyaláson is hű maradt önmagához és reakciós nézeteihez. A jobboldali kisgazdapárti képviselők a törvényjavaslat vitáját is felhasználták arra, hogy támadják a népi demokráciát. Nyíltan ugyan nem szólaltak fel magának a köztársaságnak kikiáltása ellen, mivel a pártközi megállapodás kötötte őket, de az egyik kisgazdapárti képviselő (Gróh József) például azt kívánta, hogy a törvény bevezetéséből hagyják ki azt a részt, hogy „négyszázesztendős harc. . . után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról". A kisgazdapárti képviselő ugyanis ebben a történelmi múlt megbélyegzését látta, amit helytelennek minősített, hiszen, úgymond, abban a korban is magyar emberek csinálták a történelmet, méghozzá jóhiszemű magyarok és becsületes magyarok.7 8 Azaz a labancok, az 1848—49-es 75 Lásd Magyar Nemzet, 1946. fcbr. 1. 76 Lásd Új Dunántúl, 1946. jan. 29. Az MKP pécsi konferenciája. 77 Lásd az 1945. nov. 29.-re összehívott nemzetgyűlés naplóját, I. k. 255., 256., 262., 263. 1. 78 Lásd uo., 337., 338. 1.
